BÁTAI (Sárközi)

    Az öt településből - Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta - álló Sárköz viseletéről általánosságban a következőket lehet elmondani: az ország minden öltözete közt ez volt – virágkorában – a legparádésabb, legpompásabb viselet. A női öltözetek anyagát Lyonból, díszét St. Etienne-ből hozatták; a férfiak angliai „tükörposztóban” jártak. A férfiak a századforduló táján fokozatosan átvették a városi viseletet.


Bátai újmenyecske fékető


Bátai református parittyafékető és tekerődzős bíbor

    Az I. világháború után már csak az idősebbek hordtak nyáron, hétköznap térden valamivel alább érő ráncolt bőgatyát, hímzett elejű és kézelőjű inget és gombos mellényt, télen zsinóros fekete posztó vagy szövetkabátot, csizmanadrágot. A női viselet, a meggazdagodással párhuzamosan az 1870–80-as évektől kezdve Magyarország legpompásabb, de emellett igen sok régiséget őrző viselete.

Az 1870-es évekig a lányok tülök vagy tülkös pártát erősítettek a homlokuk fölé. Ezt felváltotta a művirágokkal, gyöngyökkel telerakott, három részből álló bársony, majd az I. világháború után csak gyöngyös szalaggal kötötték le a hajukat, melyet elöl hullámosra, csipkésre bodorítottak. Végül egyszerűen tarkókötéses, színes kendő lett a divat.


   Balról az 1910-es évek katolikus, jobbról az 1930-as évek református bátai viselete
 
    A sárközin belül a BÁTAI VISELET egy még különlegesebb színfolt. Ez annak köszönhető, hogy a többi sárközi falu színreformátus lakosságával szemben Báta egyedülálló módon vegyes (református - katolikus) lakosságú volt. A lakosság két rétege viseletében is elkülönült egymástól, azaz a ruházatáról meg lehetett állapítani, hogy a viselője melyik felekezethez tartozik. Azonban öltözködésük hatott is egymásra. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a viselet - akár csak napjainkban - folyamatosan változott. Egészen eltérő, más elemekből építkező volt például az első világháborút megelőző, vagy a  második világháborút alatti (közvetlenül a kivetkőzést megelőző) ruházkodás.


Bocz Bözse néni, és az általa készített 1880-as "ördögszínű" bátai viselet

    Együttesünk célkitűzése, hogy szakmai műhelyként működve a néptánc művelése mellett kutatással is foglalkozni kíván. Ezért igyekszünk a bátai népviseletet minél részletesebben bemutatni, különös hangsúlyt fektetve a népviseletek fejlődésének és korszakolásának, illetve a sárközi viseletek Bátán egyedülálló kettősségének (református - katolikus) megjelenítésére. A lelkes kutatómunka eredményeként nem csak gazdag fotógyűjteményt állítottunk össze, hanem jónéhány egykori viseletváltozat immár rekonstruálásra került, az 1880-as illetve az 1910-es évekből, Bocz Bözse néni és Jánosi Erzsi néni közreműködésével.
    Az 1910-es évek viseletének elemei általában alsószoknyák, felsőszoknya, a felsőszoknya felett hordott, csipkével díszített kisszoknya, kötény, hosszú ujjú röpike, singlőtt bodor, homlokbársony, hármasgyöngy.



Bátai katolikus viselet az 1910-es évekből, farkos receféketővel


Bátai katolikus viselet az 1910-es évekből,
rózsamintás, halványzöld szoknyával, vajszínű röpikével és köténnyel


Bátai katolikus viselet az 1910-es évekből


"Blüssvirágú" bátai katolikus viselet az 1910-es évekből


Óarany fémpaszománnyal díszített bátai katolikus viselet az 1910-es évekből


Bátai katolikus viselet az 1910-es évekből


"Ördögszínű" szoknyából, bíboringből, pruszlikból álló bátai viselet
 az 1880-as évekből


Ördögszínű szoknya zsinóros kacabajkával


Zsinóros kacabajka


Pruszlik bíboringgel, 1880-as évek


Ördögszínű bátai viselet vállkendővel, 1880-as évek
    
Az együttes minden hölgytagjának rendelkezésére álló bátai lányviselet XX. század elejének ruházata. Elemei a ternó vagy selyem felsőszoknya, az asszimetrikus szabású "hasaskötény",  a  kétféle anyagból szabott "bíboring" (amely az ujjai és vállfoltja anyagául szolgáló áttetsző, Bátán bíbornak nevezett anyagról kapta a nevét), a nyakban hordott "singlőtt bodor", a nyakba való hármasgyöngy, a széles paszománnyal díszített selyem vállkendő, és az aranypaszománnyal díszített "homlokbársony". Természetesen ezt a ruházatot is - lehetőségeink függvényében - folyamatosan bővítjük, fejlesztjük.


Együttesünk hölgytagjainak bátai viselete

    Az ehhez tartozó férfiviselet a csizmanadrág, hímzett elejű és kézelőjű ing, gombos mellény, zsinóros fekete szövetkabát. A bátai férfiak sosem hordtak a kalapjukon csárdáspántlikát! Egyetlen alkalom - a katonai sorozás - volt kivétel, amikor a sorozáson megfelelt legények - és csak ők- a faluba visszatérőben nemzetiszínű szalagot kötöttek a kalapjuk köré.


Az együttes különféle bátai viseletekben

A kedvesüktől kapott jegykendőt a vállukra tűzve hordták. (Ha azonban a lányban csalatkoztak, akkor  a jegykendőt a csizmaszárba dugták - annak jeléül, hogy a lány ún. kapcarongy - és addig táncoltak így a kocsmában, amíg a jegykendő cafatokra nem szakadt.)


Az együttes különféle bátai viseletekben

    Összeségében bátai viselet a Sárközre általánosan jellemző pompás, színes anyagok; illetve a nyugalmat, eleganciát sugárzó fekete - fehér szövetek tökéletes harmóniájú, barokkos fenségű kompozíciója. A bővebb információkat olvashat Balogh Írisz: FÖLHÉRCTŐL A SZÁVONYÁIG, Báta népművészete a paraszti kultúra tárgyi emlékei alapján c. könyve felhasználásával  készült "Bátai viselet" című oldalainkon .
    
 
RÁBAKÖZI

    A férfiviselet színesebb, a női polgárosultabb az átlagosnál. Nyáron pamutos kendervászon gatyában járnak, melynek egy szára 2 szél. Az ünnepi ráncolt gatya alját fehér laposhímzés, subrika és rojt díszíti. Az ing ünnepen mindig gyolcs; kézelős, bő ujjú; piros-fehér vagy fehér laposhímzéssel díszített. A nadrágos templomi viselet kivételével  kötény is tartozik mindig a férfiak öltözékéhez, szélén piros vagy kék fogazott vagy lerakott szalaggal. Egyik sarkát fel szokták tűrni megkötője alá. Gatyás táncviselethez igen nagy taréjú sarkantyú illett.

A nők viselete:az ünnepi felső batiszt ingváll ujja bő. Nyakának és ujjvégének ráncolása is madzaggal szabályozható.

    Ünnepen még 4–5 fehér, keményített szoknya kerül a szintén 6 szélből varrt, apró álló ráncú felsőszoknya alá, mely gyöngy- és szalagdíszes atlasz vagy bársony. Az alsószoknya fehér csipkéje kilátszhat. Nyakban 7–8 sor fújtüveg gyöngyöt, újabban fehér fodrot is viseltek.

SOMOGYI

    Somogy megye számos falujában már az első világháború idején sem jártak parasztosan, például nem viseletek ingvállat és vállkendőt.Pamutvászon és gyolcs also- és felsőinget hordtak, az utóbbit az ingmell és a rövid ujjak fehér lyukvarrásos vagy piros keresztszemes hímzése tette ünnepélyessé. Az 1920-as években már az inget is mintás anyagokból varrt blúzok váltották fel. Köznapokon is széles szoknyákban jártak, ami alól kivillant a gyolcs alsószoknyák slingelt, cakkos széle.


    A helyi szépségideálnak megfelelően a szoknyának elöl laposan, hátul kereken kellett állnia, ennek érdekében farpárnát, pufándlit viseletek. Az ünnepre való szoknya készülhetett selyemből, bársonyból. Ha sötét falú, sötét alapszínű volt, fekete kötényt, a világosabbakhoz színes kötényt kötöttek.

RIMÓCI



    Igen jellemző e viseletek viszonylag fiatal kora. Az ebben a korban már nagyszámú szoknyák előtt igen bő kötényt viseltek, mely szinte beérte a szoknyákat. A ruhaanyag (kendőre, szoknyára) kékfestő, mellette kasmir, kisebb mértékben más gyári kelmék.



Az utóbbiak között a tüllcsipkék a fej- és vállkendők, ünnepi ingujjak anyagát szolgáltatják. Egyébként az ingek ujjai, ünnepre is kender- vagy kallott pamutvászonból készültek.

SZATMÁRI / DÉL-ALFÖLDI