BÁTAI ÜVEGES

Villásfarkú fecske, bátai menyecske

hogyan tudtál ide-ide jönni, sej erre az idegen földre?

 

Nem jöttem én gyalog, mert a vonat hozott,

csalfa volt a kisangyalom szeme, sej azzal csalogatott ide.

 

Arra alá a nagy Duna szélén, kinyílott a tulipán a barázda szélén,

egy két szál, három szál, csalfa voltál rózsám megcsaltál.

 

Ez a kislány úgy éli világát, ha az anyja nincs otthon, süti a pogácsát,

csörgőre, pörgőre, várja a babáját estére.

 

Fehér szőlőt nem szereti a darázs, a darázs,

ez a legény fölfésüli a haját a haját.

Én előttem hiába fésüli föl, föl, föl, föl,

mert én nékem ez a legény úgysem köll, nem is köll.

 

Nincs szebb madár nincs szebb madár a fecskénél,

a bátai a bátai menyecskénél,

fehér lábát mosogatja,

hideg a víz meleg a víz nem állhatja.

 

Elszennyezett, elszennyezett a zsebkendőm,

majd kimossa majd kimossa a szeretőm,

házunk előtt foly a Duna,

mosd ki kedves kisangyalom úgy add vissza.

 

Barna legény meztélláb ment szántani.

Otthon hagyta a csizmáját vasalni,

kilenc kovács nem merte elvállalni,

mert nem tudtak ezüstpatkót csinálni.

 

Bátai lányt megismerik ha kapál,

slingőtt bodor, cifra gyöngysor a nyakán,

slingőtt bodor, cifra gyöngysor jaj de szép,

házasodom, onnan hozok menyecskét.

 

Három csillag van az égen egy sorba,

három szeretőm van nékem egyforma,

három közül egy az igaz szerető,

a másik kettőt verje meg a teremtő.

 

Kék pántlika az én kapcám kötöje,

gyáva  legény kinek nincs szeretője,

gyáva legény kinek kettő, három nincs,

kinek szőke barna szeretője nincs..

 

Hol jártál az éjjel cönögemadár,

ablakidba háltam kedves violám,

mért nem jöttél bejjebb cönögemadár,

féltem az uradtól kedves violám.

 

Nincs itthon az uram cönögemadár,

gemenci erdőbe hidakat csinál,

jó lovai vannak, hamar hazaér,

jaj lesz nekünk rózsám, hogyha nálad ér.

 

Nincs itthon az uram cönögemadár,

gemenci erdőbe hidakat csinál,

rossz lovai vannak, nem ér ma haza,

mulathatunk rózsám egész iccaka.

 

Fehér szőlőt nem szereti a darázs, a darázs,

ez a legény fölfésüli a haját a haját.

Én előttem hiába fésüli föl, föl, föl, föl,

mert én nékem ez a legény úgysem köll, nem is köll.