SZATMÁRI 

Lóra csikós, lóra, nem a csárda felé,

Elszaladt a ménes Lengyelország felé,

Elejbe, elejbe, a csikós, elejbe,

Mert be talál menni a virágos kertbe.
 

Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a víz,

A szegíny barom is csak a pásztorra níz,

Istenem, teremtőm, adjál egy jó esőt,

A szegíny baromnak jó legelő mezőt.
 

Elejbe, elejbe, pej lovam elejbe,

Be talál ugratni a virágos kertbe.

Be talál ugratni, nagy kárt talál tenni,

A szerelem bimbóját le találja törni.
 

Szivárványos az ég alja, nem jól van a fejem alja, csuhajja,

Gyere babám igazítsd meg, fáj a szívem te gyógyítsd meg , csuhajja.
 

Fekete tyúk szedegeti a meggyet,

De semmire való legényt szeretek,

Mit bánom én, ha semmire való is,

Semmire való vagyok én magam is.
 

Komámasszony eresszen fel az ágyra,

Hadd tegyem a jobb kezem a farára,

Nem csinálok semmi gorombaságot,

Éjfél után eloldom a gatyámot.
 

Egye meg a fene ezt a világot,

Életemnek fele nyakára hágok,

Életemnek a legszebbik korában,

Öltöztetnek mennyasszonyi ruhába.
 

Én Istenem, adjál esőt,

A baromnak jó legelőt, hadd egyen,

A baromnak jó legelőt, hadd egyen,

Nékem pedig szép szeretőt, hadd legyen.
 

Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja,

Talán bizony Rúzsa Sándor, sej, haj, a lovát ugratja.
 

A csikósok, a gulyások kék lajbiba járnak,

azok élik világukat sej-haj kik párostul járnak.
 

Már megmondtam Angyal Bandi, ne menj az erdőbe,

Mert megtanulsz csikót lopni, sej, haj, seggbe kúrnak érte.
 

Szól a füge madár, majd csak megvirrad már,

Gyere kis angyalom, csókold meg az orcám.

 
Hajnallon hajnallon, csak meg ne virradjon,

hogy az én galambom jó utat haladjon.