Csikós
vagyok künn a pusztán nem nagy úr,
Káromkodom,
ha a ménes künn a pusztán megvadul,
Fejem fölött
kidurran a karikás,
Rózsám
segít
rajtam egyéb, senki más.
Csikós
leszek én a nyáron nem gulyás,
Bal
vállamra, bal vállamra fordítom a karikást,
Réz
sarkantyúm lovam szügyébe vágom,
Még az éjjel
fölkeresem a párom.
Hallod
pajtás mit üzen az a gazda Miklós,
Hogy ő néked
régóta rossz petákkal adós,
Ebből igyál
jó ízűt, mert látom szomjús vagy,
A te kedves
szomszédodnak ebből éppen ne hagyj.
Szép
asszonynak jó borát, tudom meginnád most,
Kocsmába is
azért jársz, mert feleséged nincs,
Ebből igyál
jó ízűt, mert látom szomjús vagy,
A te kedves
szomszédodnak ebből éppen ne hagyj.
Megösmerni a
kanászt, az ő járásáról,
Megösmerni a
kanászt az ő járásáról,
Összefűzött
bocskoráról, tarisznya korcáról.
Elveszett a
siskája kilenc malacával,
Elveszett a
siskája kilenc malacával,
Utána ment a
kanász üres tarisznyával,
Utána ment a
kanász üres tarisznyával.
Róka lakik a
kenderbe,
Szőrtarisznya
a pendejbe,
Fülemüle a
gatyába,
Tegyük a
szőr tarisznyába.
Ejnye-ejnye
tavasz akar lenni,
Ez a kislány
haza akar menni,
Haza menne,
de nincs kísérője,
Elkísérem,
leszek szeretője.
A cipőmnek se sarka, se
talpa:
Eltáncoltam a nagy
vigadóba.
Majd lesz annak talpa is,
sarka is;
Lesz szeretőm, szőke is,
barna is.
Árpa is van,
makk is van,
Majd
meghízik a kis kan,
Kis kanomat
eladom,
Árán
megházasodom.
A mi tyúkunk
megbolondult,
A fazékba
belefordult,
Hej de
tyutyu matyorám,
Te leszel a vacsorám.