SÁRPILISI

Esik eső, fúj a szél, fázik a juhász legény, danárom, danárom,
Nincsen szűrje, subája, elitta a csárdába, danárom, danárom.

Hej, Dunáról fúj a szél, feküdj mellém, majd nem ér, danárom, danárom,
Hogyha a szél nem fújna, egy csepp hideg sem volna, danárom, danárom.

Jaj, Istenem, de szégyellem, hogy reggel kell hazamennem, ragyogó csillagom,
De a szégyent félreteszem, mégis el kell haza mennem, ragyogó csillagom.

Téli csibe, nyári gólya, török a pap szolgálója, ragyogó csillagom,
Addig szolgálta a papot, míg szentelt kolbászt nem kapott, ragyogó csillagom.

Hármat tojott a fekete kánya,
Engem szeret a kend barna lánya,
Apatimba, kukutyomba,
Gyere rózsám a kocsimba.

Akármilyen szegény legény vagyok,
A kend lánya szeretője vagyok,
Apatimba, kukutyomba,
Gyere rózsám a karomba.

Olvad a hó, tavasz akar lenni,
De szeretnék fényes csillag lenni,
De szeretnék fényes csillag lenni,
Az ég alján körös-körül járni.
Bésütnék a babám ablakába,
Elbúcsúznék tőle utoljára.

Sárga kocsi, sárga csikó húzza,
Barna legény annak a kocsisa,
Rozmaring szál az ostora nyele,
Barna kislány igaz szeretője.

A dorogi, a dorogi bíró udvarában,
Lehullott a, lehullott az akácfa virága.
Felszedné azt sej-haj, sok jó édesanya,
Hogy a fia, kedves fia ne legyen katona.

Sárpilisi hegy alatt lányok sütik a halat,
Papírosba csavarják, a legénynek úgy adják.
Egyél rózsám belőle, szerelmes leszel tőle.

Öreganyám olyan vót, nem szerette az orsót,
Csak a pálinkás korsó, csak a pálinkás korsót.

Öregapám tanított, lába közé szorított,
úgy síkatott ríkatott, mint a szopós malacot.

Vess figurát, olyan cifrát
Hogy a sarkad hányon szikrát! Ajnana…

Fogd a kontyod hogy ne lógjon,
hogy a hajtűd ki ne hulljon! Ajnana...