A BÁTAI "RÉ" CSÁRDÁBAN...

Lóra csikós lóra, elszaladt a ménös,
Elszaladt a ménös
Csak ögyedül maradt a pányván a nyergös

Nyergeljétök föl hát ezt a daru pirost,
Ezt a daru pirost
Hadd ugratom átal a zavaros Marost.

Ha átal ugratom magam is átmögyök,
Magam is átmögyök
Bánáti gulyásná jó vacsorát öszök.

Igyá, ögyé pajtás ez a jó áldomás,
ez a jó áldomás,
Már te innen többé nem hajtol el marhát.

Hajtottam öleget kilencvenkilencet
borgyút és tehenet,
Kiér a mészáros bankót át öleget.

Ezt a kislányt igazán csakugyan nem az anyja nevelte
Zöld erdőbe igazán csakugyan, a vadgalamb költötte
Kék a szeme szemöldöke tiszta fekete
Édesanyja igazán csakugyan de kedvemre nevelte.

Lágy a kenyér igazán csakugyan pirítani nem lehet
Kicsi a lány igazán csakugyan férjhez adni nem lehet
Meg kell kérni szépen kérni az édesanyját
Hogy adja hozzám igazán csakugyan feleségül a lányát.

Bő Bátában két úton kell bemenni
De szeretnék a rózsámmal beszélni
Télön nyáron rozmaringos az ablaka
Jaj de sokat áztam fáztam alatta

Édösanyám erisszön el a bálba
Kötény nélkül a rózsaszín ruhámba
Gyász én néköm a rózsaszín ruhám is
Árva vagyok elhagyott a babám is

Édösanyám megfogok házasodni
Csúnyát veszek, hogy ne szeresse senki
Mert a szépet más is tudja szeretni
Bús szívemnek meg kell érte repedni

Még azt mondják hogy Bátában nincsen sár
Pedig oda záporeső sűrűn jár
Van benne egy utca az is kővel van kirakva
Ennek a kislánynak kökényszeme de csalfa

Még azt mondják, hogy Bátában nincsen lány
Pedig minden utcasarkon öt-hat áll
Selyem a kötője libeg annak az eleje
De hiába lobog nem leszek szeretője

Barna kislány ha bemén a templomba
Selyömszoknya vágódik ki sej de alóla
Tsalom a világot mégis szeretnek a lyányok
Pedig én keveset rúgom a port utánuk.

Búza búza de szép tábla búza
Ráhajlott a bő bátai útra
Bő bátai legények aratják
babájukkal asztagba is rakják

Hol háltál az éjjel cönöge madár
Ablakodba háltam kedves vijolám
Mér be nem gyüttéle cönöge madár
Féltem az uradtú kedves vijolám

Nincs itthun az uram cönöge madár
Laskai erdőbe ritka röndöt vág
Jó lovai vannak hamar hazaér
Jaj lesz neköd rózsám
Hogy ha nálam ér
Rossz lovai vannak nem ér ma haza
Mulathatunk rózsám egész iccaka

Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél
A bátai, a bátai menyecskénél
Fehér lábát mosogatja
Hideg a víz, meleg a víz nem állhatja.

Elszennyezet, elszennyezet a jegykendőm
Majd kimossa, majd kimossa a szeretőm
Házunk előtt foly a Duna
Most ki kedves kisangyalom úgy add vissza

Kocsmárosné hozzon bort hitelbe
Itthagyom a cifra szűröm érte
Ha nem váltom ki szombaton estére
Hányja fel a csárdatetejére

Kocsmárosné ejnye, ejnye, ejnye
De szennyes a kötője eleje
Mossa ki a kötője elejét
Úgy várja a megtisztölt vendégét

Haj, haj, letörött a gally,
Haj, haj, letörött a gally.
Fölmentem a fára az almáért, 
Nem adom a lányát az anyjáért.

Öregapám olyan vót
Lába közé szorított
Úgy sikatott, rikatott
Mintegy szopós malacot

Öreganyám olyan vót
Nem szerette az orsót
Csak a pálinkás korsót
Csak a pálinkás korsót.