RÁBAKÖZI

Sej a szanyi vasútállomáson,

Három gőzős áll a negyedik vágányon,

Az egyiknek jaj, de füstöl a kéménye,

Azzal visznek az orosz határ szélre.

 

Komámasszony kakasa, kakasa

Rászállott a kapura, kapura,

csak azt kukorékolja- rékolja

komámasszony nagy csalfa, nagy csalfa.

 

Töltsd teli pajtás poharam, poharam,

Míg ki nem ázik a fogam, a fogam,

Így jár, aki mindig bort iszik,

Míg a temetőbe nem viszik.

 

Volt nekem pénzem elástam, elástam,

Kiszáradt a torkom, kiástam, kiástam,

Így jár, aki mindig bort iszik,

Míg a temetőbe nem viszik.

 

Eltemették az öreget, öreget,

Melléje tették az üveget, üveget,

Így jár, aki mindig bort iszik,

Isten uccse többet nem iszik.

 

Fekete a kökény, fehér a virága,

bort iszik a legény piros az orcája,

azt hiszik a lyányok, hogy pünkösdi rózsa,

pedig a szerelem lángja lobog rajta.

 

Márvány kőből, márvány kőből van a Duna feneke,

Gyönge vagy még, gyönge vagy még babám a szerelemre,

Gyöngeséged nem annyira sajnálom,

Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom.

 

De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni,

de még jobban, de még jobban szobájába bemenni,

megmondanám Kun Bélának magának,

hogy lyányokat is, lyányokat is sorozzon be bakának.

 

Ferenc Jóska, Ferenc Jóska levelet írt a cárnak,

hogy lyányokat is lyányokat is sorozzon be huszárnak,

Ám de a cár visszaírt a Jóskának, hogy

Jóska, Jóska, Ferenc Jóska, mi a kutya faszának?

 

A csizmámba de nincsen kéreg, mert megrágta a patkányféreg

A csizmámba de nincsen kéreg, mert megrágta a patkányféreg

De én tetetek, de én tetetek, mert én csizmadiát szeretek.

De én tetetek, de én tetetek, mert én csizmadiát szeretek.