BÁTAI NÉPTÁNCGYŰJTÉSEK
(A címek melletti gombokra kattintva a felvételek megtekinthetők.)


BÖRÖCZ JÓZSEF 1951-BEN KÉSZÜLT TANULMÁNYA A BÁTAI NÉPTÁNCKINCSRŐL:
A Bátai tánccsoport táncainak ismertetése

A bátai Egységes Kultúrcsoport „Helyi Tánckompoziciója” nagy általánosságban keresztmetszet a falu tánc kulturális arculatáról. A falu jellemző táncai, egy-két azóta felszínre került tánc kivételével, mind benne vannak. A mostani csoport az anyag egy részének színpadi formáját a volt Gyöngyösbokrétásoktól tanulta. Ez természetesen elsősorban az inkább színpadi produkció, virtuozitás – számba menő üveggel járt táncokon áll. De ezek egyike is élő tánc még ma is a faluban. Az összeállítás darabjai közül csak a letett üvegek között járt üveg-csárdást nem lehet ma már megtalálni a mindennapi élet táncai között. A többi: a „siki” vagy "büjti” karikázó, az üvegtánc (menyecskék fején az üveggel), a lassú csárdás (korábban „lassú verbunk” néven ismeretes), a szakácstánc, a lippentős, a friss csárdás, a mártogatós ma is élő táncok. Egy-egy lakodalom, vagy egyéb táncmulatság alkalmával mind előkerülnek, persze sokszor vegyesen egymással meg ugynevezett moderntáncokkal (slowfox, keringő) is. Megesik, hogy egy ugyanazon zenére egyidőben a táncoló kocsmateremben az egyik pár foxot táncol, a másik „öregesen” járja a „háromütemüt”, egy harmadik mártogat- lippent és így tovább. Televény talajban a sok értékes palánta együtt él egy csomó félig vagy egészen „gyom”-mal.

A falu, illetőleg a környék legjellegzetesebb, legáltalánosobb táncformái a lányok „siki karikázója”, a menyecskék „üvegtánca” és a friss csárdással elegyedő „lippentős és mártogatós” adja. Persze nem elhanyagolható, az üveg-csárdás sem, a legény virtus megmutatkozásának sajátos formája. Ez a üveg-csárdás egy volt falubéli huszár, Galambos Sümegi János lábán került a faluba. Ő saját bevallása szerint még a közös hadseregben tanulta Bóka Jani decsi kanásztól, aki az ő keze alatt szolgált mint huszárkáplár. Az olyan „nyájas” emberek lábán – a jó mulatós embert hívják „nyájas” embernek – mint amilyen az öreg Galambos Sümegi bácsi, aki nyolcvan egynéhány évére eljárta, elmutatta a táncot, lett ez a forma a férfivirtus kifejezési formája. Leraktak 32 üveget – litereset, tele borral,- a kocsma földjére és a között járták. Aki egyet eldöntött, az egészet fizette. Bizony nem mindenki tudta eljárni.

A táncot színpadra vitte a Gyöngyösbokrétás csoport is, a mostani csoport azoktól kezdte megtanulni, majd az öreg Galambos bácsi segítségével alakult ki a leírt formája. Ha a táncot egyszóval jellemezni akarnánk, azt kéne írni róla, hogy „szaggatott”. Szaggatott a motívumok egymásutánja, azok ritmusa. Az üvegek közötti megtett út csupa hirtelen ötletű cikk-cakk vonal, csupa tört egyenes, apró dombok. Mindegyik mozdulatnak nekifut szinte egy kicsit a táncos, aztán meg-megáll, mintha pillanatra tudatosítani akarná magában, hogy hol is van a sok üveg között, hogy pontosan megfelelő helyre végezhesse a következő ugrását. Amikor meg már „lejárta magát” a lassabb figurával megszokta az üvegek elhelyezkedését, szinte a vérében érzi már minden egyes üvegeknek a helyét, akkor meg sorozatos ugró mozgásokkal járja az üvegek között előre-hátra, rézsut jobbra-balra. A zenében is úgy helyezkedik el ez a mozgás, hogy sokszor a legváratlanabb helyeken vált a táncos figurát, vagy váltja térbeli haladásának irányát. Ez pedig nyilván attól van, hogy a letett üvegek számához kellett igazodnia, nem pedig a zenéhez. Ha végigért egy üvegsoron, vissza kellett fordulnia, akár egybeesett ez a megérkezése egy zenei fázishatárral, akár nem. A tánc virtuozitását növeli, hogy hosszú, bő gatyában járták (ez volt a férfiak viselete) s az, hogy nemcsak előre, hanem hátrafelé is kellett haladniok táncközben a sok üveg között. Az üvegek között járt mozgások közül az első előredült felsőtesten járják, ebből adódik, hogy az ugrások úgy történnek, mintha a testsúly már előbb ott lenne a megfelelő helyen, mint a láb, s a láb mintegy azért kénytelen ugrani, hogy el ne dőljön a test. A kezek hátul keresztcsonton-tartása szintén általánosnak mondható, nemcsak e táncra, hanem a falu egész tánckincsére vonatkozóan.

A „siki” vagy „büjti” karikázó a nagyböjt kocsmázást tiltó idejének szórakozása volt. Legények-lányok vegyesen járták valahol a „lapon” a falu szélén, vagy közepén. Sokszor 60-80-an is. Mindig énekeltek közben. Sok kis kör kezdte a táncot, ezek mindig nagyobbakká egyesültek s aztán, mikor már egy nagy kör lett az egész fiatalság, akkor mind összeszaladtak a középre – s kezdték elölről kis körökben. A karikázót persze a lányok kezdték, a legények először csak nézték őket, de aztán azok is beálltak.
Ma a karikázó bekerült a „lapról” a tánchelységbe. Igaz, hogy inkább csak a térforma, mint a jellegzetes táncmód. E táncmód jellegzetességét végtelen nyugalomban hullámzó mozgás adja. Elől keresztkézfogásban álltak össze a lányok, s ki-befelé lépegetésük során hullámzott az egész kör. A sok szoknya hullámzását, játékát egy kis hirtelen csípőlökéssel még fokozták is a lányok. A karikázó mindig énekkel együtt ment. Inkább a mozgás kísérte az éneket, mint fordítva.

A menyecskék fejen tartott üveggel való tánca szintén jellegzetes a falura, s az egész tájon. Az asszonyok kora lányságuktól fejen hordják a terhet (ebédet, piacon valót, stb.) – ettől áll oly halálbiztosan az üveg a fejükön még gyorsforgáskor is. Ma is él ez a táncforma: lakodalomban, a szakácsasszonyok közül mindig van valaki, aki üveggel a fején járja a szakácstáncot. Az üvegtánc jellegzetes testtartását részben a fejen tartott üveg, részben a sok szoknya adja. A sok szoknya úgy áll szépen „pávásan” – ha egy kicsit derékból előre dül a viselője. No, hogy ehhez a tartáshoz megálljon az üveg a fejen, azt egy kicsit hátra, a fejtető hátuljára kell helyezni. Különösen izgalmassá akkor válik ez a test- illetőleg üvegtartás, amikor egy körbe összefogodzva gyorsforgást csinálnak karikába a táncosok, mert így a centrifugális erő megköveteli, hogy egészen előredőljenek, miáltal az üvegek csaknem rézsutosan látszanak állni a fejeken, s a kinyíló szoknyák vonalával együtt az egész kör egy összeboruló rózsa képét adja.

A lippentéssel – mártogatással vegyesen járható friss csárdás a legjellegzetesebben mutatja a falu táncstílusát. Aránylag jó földü vidék s , bőven esznek isznak a lakói. Ez a bővérűség ad egy kicsit talán már fojtott erotikának is nevezhető tartalmat a páros táncoknak. Menyecskéket a szó legszorosabb értelmében „körül ölelik” a férfiak. A mártogatósnál a menyecskék csípőjén kétoldalt a sok szoknyára tett kézzel mártogatják őket, máskor hátul a farukon fogják – városi ember számára „illetlenül” tele tenyérrel a menyecskéket. A csárdást igen sokfajta összefödzásban járják. Az előbbiek mellett pl. ugyis, hogy a férfi vagy egyik, vagy másik kezét hátrateszi a keresztcsontjára, csak a másikkal fogja a párját, vagy csak a menyecske kapaszkodik a nyakába. A menyecskék általában "kapaszkodnak"”az emberek nyakába. Előredőlnek, karjukat jól fölteszik a vállukra. Forgósnál, ha az egyik kézzel kifeléfordított tenyérrel le is fogják a szoknyát, egész közel hajolnak fejjel a férfi mellére, így érdekes ferde vonalat ad a fejük -– karjuk s a sodródó szoknyájuk. A lippentős-mártogatós is szaggatott jellegű. A mártogatóst néhányan úgy járják, hogy a mártogatás az ütem elejére kerüljön, s azt erőteljesen hangsúlyozzák, tehát ritmusban. Dallam végződéshez - dallam tagoláshoz nincs kötve a lippentős-mártogatós sem. Szabadon keverik a legjobb formákat, itt csak a színpad megkövetelte tisztább áttekinthetőség kedvéért fogtuk rendszerbe a szabadonjárt formák legjellegzetesebbjeit.

A falu táncosai élő és gazdag variációs készségről tettek tanuságot. Körülbelől ez a leírt keret az, amelyik nagy általánosságban egybefogja a falu táncképét. De alaposabb vizsgálat során a továbbfejlesztés szempontjait is megadja maga az élő néptánc anyag. Fel kell hívni külön is a figyelmet – habár közben már szólottunk róla – hogy a mozgások kivitelezése mikéntje meny-nyire függ a ruházattól. A nők esetében csakúgy, mint a férfiakéban. Ami döntő ebből, s amit ezért meg kell említeni, az annyi, amit a testtartásra vonatkozólag a menyecskéknél s az üve-gek között járt mozgásokra vonatkozólag a szaggatott-jelleg címen a férfiakról megírtuk. A csípőből egyenesen előredülő testtartás kötelező a menyecskéknek a mártogatásnál is. Utób-bival a férfiak nemcsak maguk körül, de térben a szabadon eredeti ötletek szerint haladva is mártogatják jobbra-balra párjukat.

Ez a kis összefoglaló természetesen nem léphet fel az áttekintő ismertetésnek még csak az igényével sem. De ízelítőt talán ad abból a sajátos színből, amit a bátai táncok képviselnek, néptáncmozgalmunk mozaik tábláján. Akik használni, továbbfejleszteni akarják ezt az anyagot, ezt a szint próbálják megfogni, s ezt aztán szabadon, bátran, ötletesen vigyék tovább, nem feledkezve meg arról, hogy milyen döntő fontossága van a táncbeli „elsematizálódás” elleni harcban a stílus fontosságának, felismerésének és tudatosításának.
1951. VI. 4.
Böröcz József
AZ 1951. SZEPTEMBER 28-30-I GYŰJTÉS
Dr. Kaposi Edit, Erdős Lajos, Böröcz József, Berkes Eszter és Jakab Ilona gyűjtőútja.

  "Üveges tánc". Böröcz József összeállítása a Bokréta műsora nyomán.

  Lépő, futó és friss.

  A Bátai Népi Együttes friss csárdást táncol.

 Lakodalmas szóló: Pirisa "Török" József (szül: 1910) tánca.
Bátai lippenős: Angyó Dávid (szül: 1896) és Kosztolányi Jánosné (Angyó Örzsi, szül: 1923) tánca.
A  gyűjtők beszámolója:

Jelentés az 1951. szeptember 28-30-ig történt bátai kiküldtetésről.

A táncok és dalok igen szépek és a rövid idő alatt nem tudtunk annyit felvenni, amennyit még ott gyűjteni lehetne. Feltétlenül még további gyűjtést javasolunk.
Igen jól előkészítette a gyűjtést Böröcz József. Az alkalom is kedvező volt, mert a szombati búcsú után a vasárnap szüret idején a lehető legjobb alkalom a táncgyűjtésre.
A búcsú egyházi része nem mozgatta meg a falut. Az öregebb asszonyok, emberek és a 8-10 éves leányok voltak csak zömmel. A legények, a nagyobb leányok és menyecskék inkább az utcán sétáltak, parádéztak és beszélgettek. Az ünnepélyesség a vendégeskedésben, a sétálgatásban és a bucsus sátrak előtti szórakozásban nyilvánult meg. A kocsmában a cigányok pengetős és vonószenekara játszott, erre énekelnek, táncolnak.
A falu kulturélete most van éledőben, Böröcz József munkája nyomán. A tánccsoport minden alkalommal szerepel. Újabb táncokat is tanulnak. Egy most készülő szvit: „Ezt láttuk Pesten” címmel. Ebből a szatmárököritói fergetegest már tudják. Továbbiakban tervezik a helybeli halászhagyományok feldolgozását. Az énekkart is most alakítják meg. Igen nagy támogatást ad a Tanács. A vb. titkárnő is benn táncol a csoportban és a tanács tagjai is nagy szeretettel segítik a munkát. Munkánkat a fenti tények is segítették.
Budapest, 1951. okt. 1.
dr. Kaposi Edit, Erdős Lajos
AZ 1958. DECEMBER 19-22-I GYŰJTÉS
Pesovár Ferenc, Maácz László, Martin György, Andrásfalvi Bertalan, és Vadasi Tibor gyűjtőútja.

 Lépő és futó.

 Református lépő. Lukács Józsefné (Tamás Verona, szül: 1886), és Pasztarak Jánosné (Bárdos Erzsébet, szül: 1887) tánca.

 Markó József (szül: 1890) és Markó Józsefné (Köntös Erzsébet, szül: 1896) tánca.

 Angyó Dávid (szül: 1896) és Kosztolányi Jánosné (Angyó Örzsi, szül: 1923) tánca.

 Pirisa "Török" József (szül: 1910) és Pasztarak Jánosné (Bárdos Erzsébet, szül: 1887)  tánca.

 Pápa Vince (szül: 1908) és Papp Istvánné (Horváth Erzsébet,szül: 1900) tánca.
 
 Pápa Vince (szül: 1908) és Sümegi Jánosné (Kriskó Erzsébet, szül: 1911) tánca.

 Lukács József (szül: 1885) és Lukács Józsefné (Tamás Verona, szül: 1886) tánca.

 Csankó "Fírer" József (szül: 1901) és Csankó Józsefné (Csapó Erzsébet, szül: 1905) tánca. (A videón a nevek véletlenül hibásan lettek feltüntetve)

 Sümegi "Tálas" István (szül: 1886) és Balogh Anna (szül: 1881) tánca.

 Lukács József (szül: 1885) és Pozsgai Jánosné (Varga Erzsébet, szül: 1899) tánca.

 Körcsárdás.

 Ugrós: Sümegi "Tálas" István (szül: 1886) tánca.

 Kóló: Pirisa "Török" József (szül: 1910) tánca.

 Szakácstánc.
A  gyűjtők beszámolója:

Jelentés az 1958.XII.19-22-i bátai gyűjtőútról

1958.XII. 19-én délután indultunk Bátára, Szekszárdon megszálltunk, majd reggel indultunk tovább Bátára. Velünk tartott Andrásfalvi Bertalan a szekszárdi múzeum kiküldetésében. A szombati nap folyamán és vasárnap délelőtt a filmfelvétel előkészítését, az adatközlők, jó táncosok, énekesek zenészek értesítését végeztük. Szombaton délután érkezett meg Maácz László az Állami Népi Együttes kiküldtetésében. Vadasi Tibor szombaton késő este érkezett. A szervezést a továbbiakban együtt bonyolítottuk le. Az 6 km hosszú faluban a szervezőmunka nagy fáradsággal járt. A filmfelvétel sikere elég bizonytalannak mutatkozott a rossz idő miatt.

A filmfelvételt délután 1 órára tűztük ki a kultúrotthonban. Megkezdeni azonban csak két óra tájban tudtuk, mert a táncosok lassan szálingóztak s a zenészek is késtek. A filmfelvétel várakozáson felül jól sikerült. A nagy távolság és a rossz idő ellenére, akik megígérték, majdnem mind eljöttek. Mintegy 240 méter filmet készítettünk. Összesen 17 ember táncát rögzítettük a hozzátartozó zenei kísérettel együtt. A munkamegosztás a következő volt. Jegyzőkönyv: Pesovár Ferenc, Film: Maácz László, Martin György, Magnetofon: Andrásfalvi Bertalan, Fénykép: Vadasi Tibor, Andrásfalvi B.
A filmfelvétel lebonyolításában tevékenyen részt vett Farkas Vilmos és fia, továbbá egy szekszárdi gimnazista. Sajnos korán sötétedett és nem volt időnk elég alaposan kimeríteni az adatközlők táncanyagát, néhány fontos tánc, változat rögzítése elmaradt. Így az ugrós (verbunk) különböző formái, üveges tánc, koló, gyertyás menyecske tánc felvétele elmaradt. Megrögzítettük a karikázó bátán élő két formáját (a „katolikusos” és „reformátusos” lépőt és futót), a csárdás lassú és friss párosan továbbá körben járt formáját kimerítően felvettük. Az „ugrós” tánc férfiak által járt formájának néhány variációját valamint az e típusba tartozó lakodalmi táncot, a szakácsasszonyok táncát.

Filmfelvétel után estig magnetofonfelvételeket készítettünk táncdallamokról. A bátai táncegyüttes helyzetéről Farkas Vilmostól tájékozódtunk. Készülnek a Halálra táncoltatott leány próbáinak megkezdésére. Egyelőre még csak a szövegkönyv leírásánál tartanak. Tavaszra tervezik a darab bemutatóját. Ha segítségre lesz szükségük, az Intézet táncosztályához kívánnak fordulni. Elsősorban dramaturg, esetleg később tánc vonatkozású segítséget kérnek. (A személy-szerinti igények: Bodnár Sándor, Vadasi Tibor) Kérték, hogy a most készített bátai film rendelkezésükre álljon, hogy a balladajátékoz szükséges táncok formakincsét helyi anyagból gazdagíthassák.
Hétfőn hajnalban fél négykor indultunk el Bátáról, 10 óra tájban érkeztünk Budapestre.
1958.XII. 22.
Martin György, Pesovár Ferenc, Vadasi Tibor