LÁNYDALOK
Lesütött
a nap a síkra,
Jönnek
énutánam sírva,
Ne jöjjetek olyan
sírva,
Katonának vagyok
írva.
Írigylik a
lányságomat,
Azt a széles
pántlikámat,
Bokorra kötöm a
végét,
Úgy
sétálok Bátán végig.
Érik, érik a
cserösnye,
Bodorodik a levele,
Mennél jobban
bodorodik,
Az én
szívem
szomorodik.
Irígyeim sokan vannak,
mit a kutyák úgy ugatnak,
adjunk nékik víg napokat,
had ugassák ki magokat!
A leány se löhet mindig viola,
Mönyecskének is köll lönni valaha.
Mönyecskével szépen beszél az ura,
De mégis jobb h ja legény csókolja.
Négy sarka van a dunyhámnak nem kettő,
Kis angyalom mikor alá befekszöl.
Felhajtod a piros szőttes dunyhámat,
Jobb szeretlek mint az édes anyámat
Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mer a harmat megöntözi a tövét.
Szállj le harmat kék ibolya tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.
Kék virággal virágzik a temető,
Engem temessenek bele legelsőbb.
Engem elsőbb utánam a babámat,
Ne eméssze gyönge szívét a bánat.
Ödd meg fene valahol egy legény van,
Valahol egy szegény leány csaló van.
Ödd meg fene verd mög isten mindnyáját,
Ki kívánja megcsalni a babáját.
Báta vize zibeg zubog a gáton,
A szeretöm most ment arra lóháton.
Pirosba jár mert tilos a szerelem
Senki se lássa meg mikor ölelem.
Nem vagyok szép a szemen sem fekete,
Nem is vagyok a leányok eleje,
Sem eleje sem babája nem vagyok
Barna legény szeretöje én vagyok.
Üssön meg babám a ménkű,
Akkora mint egy malomkű.
Halálodat nem kívánom,
De ha megüt azt se bánom.
Egye meg a fene magát,
ameddig éri a kabát,
ne úgy egye mint a hajmát
reszelje le mint a tormát!
Te voltál szeretőm nem más
üssön beléd a nyilamlás
nyolc garasnak négy a fene
övött vóna meg a fene!
Kiskertembe csibefészek
én a legénynek nem hiszek
mer a legény leánycsaló
mind akasztófára való.
Ez a bajor enni való
Nem csizmára kenni való
A szép aszony arra való
Esthajnalban fordítsd aló.
Két fa
között, két fa között lesütött a
holdvilág
az én babám
abba fésüli magát
nem kell néki
gyertyavilág se lámpavilág
mégis
göndör, mégis göndörre fésüli a
haját
Új a kendőm,
új a kendőm el akarom viselni
a jó anyám
nem akarja engedni
engedd anyám, nem a
te pénzed ára bánja
babám vette az a
csalfa mikor jött szabadságra
Sej most
építik a bátai templomot,
Kilenc kislány
hordja rá a homokot,
Kilenc kislány
kilenc barna legénnyel,
Sej, mindegyik a maga
szeretőjével.
Sej, zárda,
zárda, a szekszárdi nagy zárda,
Oda vagyok három
évre bezárva,
Sej zárda
ajtó hulljon le rólad a zár,
Sej csak még
egyszer lehetnék szabad madár.
Báta alatt a
Sárvize megáradt,
A szívemet
körülvette a bánat,
Körülvette, mint
a dinnyét az inda,
E lvagyok szeretőmtől
választva.
Tizenkettő,
tizenhárom, tizennégy,
Hát te csinos barna
kislány hová mégy,
Elmegyek a régi
szeretőm után,
Megkérdezem
szeret-e még igazán.
Barna kislány
kapuja, kapuja, kapuja,
Rózsával van
kirakva, kirakva, kirakva,
Azért van az
rózsával, rózsával kirakva,
Barna legény
jár ide, jár oda be rajta.
Barna kislány azt
hiszi, azt hiszi, azt hiszi,
Ez a legény
elveszi, elveszi, elveszi,
Ne higgy kislány
előre, előre, előre,
Nem lesz abból
semmi, de semmi se belőle.
A bátai nagy
híd alatt folyik el a kanális,
Abba fürdik, abba
fürdik még a gólya madár is.
Mindig fürdik a
gólya, mégis sáros a tolla,
Az én kedves kis
angyalom,
A legszebb lány a
faluba.
Megizentem, megizentem a
bátai bírónak,
Büntesse meg,
büntesse meg az én kedves babámat,
Büntesse meg, ha
lehet, megcsalta a szívemet,
Hírbe hozta,
gyászba hozta leány gyöngy életemet.
A bátai betonos
nagy hídnál
három legény
rozmaringot kaszál
én leszek a
rozmaring marokszedője
barna legény igaz
szeretője
Ez a kislány mit
gondolt magába
lefeküdt a masina
útjába
egyet-kettőt
füttyentett a masina sípja
szaladj kislány
mert elvág a masina
Nem szaladok, itt lesz az
én halálom
most hagyott el a kedves
galambom
ha elhagyott majd
megvár engem a babám
a bátai betonos
nagy hídnál.
