LAKODALMAS

 Bátai lány papucsot szabatott,

A sarkába szerelmet rakatott,

││:Kiesett a szerelem a papucs sarkából,

Jaj, de messze estem a babámtól.:││

 

A bátai betonos nagy hídnál,

Három legény rozmaringot kaszál,

││:Én leszek a rozmaring marok szedője,

Barna legény igaz szeretője.:││

 

Szépen úszik a vadkácsa a vízen,

Szépen legel a lovam a réten,

││:Szépen szól a csengő a nyakába,

Tied leszek én babám nemsokára.:││

 

Átugrottam a Sárvizét lovastul,

Beleesett a sarkantyúm rudastul,

Majd kihúzza az a gyönge viola,

Aki engem megvigasztal valaha.

 

Két fa között, két fa között lesütött a hold világ,

Az én babám abba fésüli magát,

││:Nem köll néki gyertya világ, se lámpa világ,

Mégis göndör, mégis göndörre fésüli a haját.:││

 

Új a kendőm, új a kendőm el akarom viselni,

A jó anyám nem akarja engedni,

││:Engedd anyám, nem a te pénzed ára bánja,

Babám vette, az a csalfa, mikor jött szabadságra.:││

 

Megkötötték nékem a koszorút,

Ága, boga a nyakamba borul,

││:Ága, boga a nyakamba borul,

Az is nékem siralomra fordul.:││

 

A bátai nagy toronyba kilencet ütött az óra,

Nem ütött az nékem jóra: áll a babám lakodalma,

││:Valahányszor arra megyek el, fájó szívem szomorodik el,

De sok csókot raktam rája, mégse lehettem a párja.:││

 

Házunk előtt egy diófa, földre lehajlik az ága,

Édesanyám nem sokáig leszek én a maga lánya,

││:A faluba egy legénynek vagyok én a szeretője,

Édesanyám nemsokára annak leszek felesége.:││

 

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele,

Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.

 

Van vöröshagyma a tarisznyába, keserű magába,

││:Szolga legénynek, hej a szegénynek, de kevés vacsora.:││

 

 
Édösanyám, adjon Isten jó estét,

Meghoztam a piros barna menyecskét,

││:De nem azért hoztam meg, hogy szeresse,

Édösanyám könnyebbségét keresse.:││

 

Láttál-e már vízen gyöngyöt úszni,

Szőke legényt barna lányhoz járni,

Láttam biz én, magam is az vagyok,

A babám szőke, én meg barna vagyok.

 

Láttál-e már vízen bugyborékot,

Közepibe két szál rozmaringot,

││:Láttam biz én, le is szakajtottam,

A kalapomnál el is hervasztottam.:││

 

Erre gyere rózsám, nincsen sár,

Nincsen az ajtómon semmi zár,

Kinyílik az ajtó magától,

A szeretőm gyönge karjától.

 

Elmék a rózsámhoz estére,

Leülök az ágya szélére,

Addig onnan rózsám el nem mék,

Míg három szál gyertya el nem ég.

 

A negyedik szál is elégett,

A szerelemből is elég lett,

││:Köszönöm a szívességedet,

Hogy eddig szerettél engemet.:││

 

Jaj, de csinos menyecske lett ebből a lányból,

Kerek kontyot kötöttek a hajából.

Jaj de csinos menyecske lett ebből a lányból,

Kerek kontyot kötöttek a hajából.

││:Így jár az én violám,

Így jár az én drága violám,

Esztendőre leveszem,

Kettőre meg elverem,

Így jár az én drága kis feleségem.:││

 

Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél.

A bátai, a bátai menyecskénél,

Fehér lábát mosogatja,

Hideg a víz, meleg a víz,

Nem állhatja.

Elszennyezett, elszennyezett a zsebkendőm,

Majd kimossa, majd kimossa a szeretőm,

Házunk előtt foly a Duna,

Mosd ki kedves kis angyalom, úgy add vissza.

 

││:Árok, árok, vizes árok,

A kapuba minden este magam állok,

Félre áll a kis kalapom széle,

Haragszik a kis angyalom érte, nem jön ki.

Majd kijön az ibolya szagára, vagy pedig a vőlegény szavára, estére.:││

 

 Hej de dunna, dunna csipkés dunna kilátszik a lábad ujja,

Hej de dunna, dunna csipkés dunna, kilátszik a lábad ujja.

││:Lábad ujján van a köröm, lábad között meg az öröm,

Hej de dunna, dunna csipkés dunna, kilátszik a lábad ujja.:││