GYERGYÓN INNEN...
(zenéje itt)
Gyergyón innen, vagy még azon is túl
Hányaveti hat ló útnak indul
Gyémánt kantár arany patkó
Almásderes az a hat ló
Csupa üveg utánuk a hintó.

Mért is jöttél aranyos hintóval
Jöttél volna gyalog járó sorral
Ázva-fázva, rongyolódva
Talán itt maradtál volna
A keblemre öleltelek volna.

KISKÁLOSI FENYVESERDŐ
(alsókálosa, gömör, felvidék)

Kiskálosi fenyves erdő á  tányám
oda gyere kisángyálom énhozzám
mer megmutátom á zárányvesszős de  tányámát
közepébe két szál jegenyefámát

Mágám lákok á pusztábá egyedül
de nékem csák á sárgarigó hegedül
ázt fütyöli korán reggel hájnálbá
hogy kelj fel juhasz  mer megvirrádt á pusztábá

Há fölkelek korán reggel hájnálbá
rágyújtok á  hosszú tájték pipámrá
úgy menek á nyajám közé vizsgálvá
hogy nincsen-e dög vagy nincs-e megdézsmálvá

Há megdöglik á nyájamból egy birká
le se nyúzom míg á bácso de nem láttá
bácso gázdá vizsgáljá meg hogy mi bájá
mer régen kedvez már ennek á nyávolyá

Kiskálosi csárdá előtt ván egy fá
áz álá ván á birká nyajám behájtvá
hágyjátok ázt  birká nyaját hadd legyék
úgy se tudják hogy ki bábójá vágyok én

SUDÁR MAGOS
(zenéje itt)
Sudár magos de sudár magos a nyárfa teteje
Halvány sárga, de halvány sárga annak a levele.

Én is olyan én is olyan de halvány sárga vagyok
Volt szeretőm egy csinos barna kislyány, de már rég elhagyott.

Ha mi egyszer hűtlen babám de összetalálkozunk
Úgy  el
megyünk mi egymás mellett, hogy még nem is szólunk.

Te mész jobbra hűtlen babám, én meg megyek balra
Sárba taposom a fényképedet, nem veszlek el soha.

ÉN AZ ÉJJEL
Én az éjjel nem aludtam egy órát,
hallgattam a régi babám panaszát,
éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
jaj de bajos ki egymást nem szereti.
 
De meguntam ezt a legényt szeretni,
de még jobban a gyűrűjét viselni,
csütörtökön sejehaj, megmondom az anyjának,
köszönöm a jóságát a fiának.
 
Verje meg az Isten a te anyádat!
Mért csinálta, hogy bolonduljak utánad?
Zúgjál erdő sejehaj, csendülj mező, falevél.
Szeresd babám kit idáig szerettél!
 
KOPOTT BETYÁR
Kopott betyár, öreg betyár, tudod-e, hogy időd lejár, elég volt.
Fogságodon nem okultál, tefelőled beborult már az égbolt.
Híred a múlt elfeledte, puskád rozsda megette,
s ami alatt messze voltál, a rózsád egy ifjú zsandár szerette.
 
Kopott betyár öreg betyár, nem szól már a kakukkmadár tenéked.
Nem hív a dús erdők lombja, a vén csárda is azóta leégett.
Senki nem fut már előled, csavargó lett belőled,
sose veszed vissza te már, mit ellopott az a zsandár tetőled.
 
A BÁTAI SÜRGÖNYPÓZNA
A bátai sürgönypózna jaj de magos,
tetejibe a porczelán jaj de poros.
Rávan tsavarintva az a kutya derót
akármilyen magos leadi a szót.
 
Zörög az a sürgönyderót mint a haraszt,
le- leír a masinája egy bakaraszt.
Deróton kűdött nékem tsókokat a babám,
öszi fene most még szomjasabb a szám.
 
Megizentem a babómnak én a minap,
hogy ne bízza a derótra a tsókjaimat.
Inkább hozzáröpít a pöfögő vonat,
személössen tőlem különb tsókot kap.
 
MÉG ASZONGYÁK BŐBÁTÁBA
Még aszongyák Bőbátába nincsen sár
pedig oda záporeső sűrűn jár
van benne egy ucca, az is kővel van kirakva
ennek a kislyánynak kökény szeme te csalfa.
 
Barna kislyány habemén a templomba
kilenc szoknya vágódik ki sej de alóla,
tsalom a világot, mégis szeretnek a lyányok,
pedig én keveset rúgom a port utánuk.
 
MEGEHÜLÖK
Megehülök, kinyitom a bitskámat.
Eléveszem a paprikás szalonnámat.
Oszt öszök is, mög iszok is,
ha jóllaktam mögtürülöm a számat,
és azután bétsattintom a bitskámat.
 
Ejárok a faluba egy kisházhó,
bémászok a zablakán egy kislyányhó.
Bémászok, bémászok,
de éjfél után szép csöndesen kimászok.
(De mér?)
Mer a babám erkölcsire személyössen,
tisztösségge, bötsülette vigyázok.
 
ERDŐ MELLETT DE MAGOS
Erdő mellett de magos, erdő mellett de magos a kaszárnya.
Oda leszek sejahaj, oda leszek három évre bezárva.
Az erdei dalosmadárnak is van párja van párja,
csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.
 
Este fogom seje-haj, este fogom a lovamat nyergelni.
reggelig tart seje-haj, reggelig tart a szerszámot rárakni.
Csillag ragyog a kispej lovam fején, nem kantár, nem kantár,
nem is legény nem is az, nem is legény ki a lányokhoz nem jár.
 
Szomszédasszony seje-haj, szomszédasszony mondja meg a lányának,
hogy az ágyát seje-haj, hogy az ágyát vesse meg a bakának.
Mer a baka gyalog masírozik, oszt elfárad, elfárad,
gyönge szívér sejehaj, gyönge szívét megöli a búbánat.
 
VÉGIGMENTEM AZ UCCÁN
Végigmentem az uccán, az uccán.
Bésároztam a csizmám, a csizmám.
Megérdemli az a lyány, kiért sáros a csizmám,
kiért sáros a csizmám a bőrcsizmám.
 
Hogyha engem valaki de valaki,
a kapuba hívna ki, hívna ki.
Mind meginnám a borát, elszeretném a lányát,
elszeretném a lányát a Mariskát.
 
Jó ember vót az apám, az apám.
De sok minden hagyott rám, hagyott rám.
Kilenc borjú kötelét, három vasvella nyelét,
no meg a sok adósságos levelét.
 
BETYÁR VAGYOK
Betyár vagyok, árokpartján születtem,
nem igazi apa nevelt föl engem,
rongy a ruhám, erdő az én palotám,
kisírt szemű szegényasszony az anyám.
 
Esik eső, szép csöndesen hull a hó,
az lesz majd a síromon a takaró,
a síromra ne boruljon senki sem,
mert odale már nem fog fájni semmi sem.
 
Loptam lovat, tizenkettőt, feketét,
fölszántatom a bátai temetőt,
magamat is belévetem virágnak,
aki szeret szakajtson le magának.
 
Ha benyúlok a kis lajbim zsebébe,
jaj de kevés ötforintos van benne.
Kiszakítok a ménesből egy csikót,
kutya kupec azért adja a bankót.

ŐSSZEL ÉRIK BABÁM
(zenéje itt)
Ősszel érik babám a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szerető.
Bocsáss meg, ha valavalaha vétettem,
Ellenedre babám rosszat cselekedtem.

Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,
Közepibe legel egy kis bárány.
Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány,
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.

Kinek varrod babám azt a hímzett kendőt?
Néked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot.
Közepibe babám, hogy szeretőd vagyok.

ESTEFELÉ
Estefelé, ha lefekszem kilenckor,
Nem jön álom a szememre ilyenkor.
Álom, álom, mért nem jössz a szememre?
Mindig csak egy kislány jár az eszembe.

Fújja a szél a ló fülén a kendőt,
Hát mi rózsám, mikor tartunk menyegzőt?
Ha az ősszel megforr a bor, szüretkor,
Férjhez viszlek édes rózsám majd akkor

 lYUKAS A KALAPOM TETEJE
Lyukas a kalapom teteje,
Kilátszik a hajam belőle.
Röttentőn szégyellem legény létemre,
Hogy lyukas a kalapom teteje.

Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kimegyek melléje.
Kicsiket ütök a liba fejére,
Libuskám, ne menj a vetésbe.

ZAVAROS A TISZA
(zenéje itt)
1. Zavaros a Tisza, Nem akar higgadni.
Ez a híres Bogár Imre Átal akar menni.
 2. Átal akar menni, Csikót akar lopni.
Kecskeméti zöld vásáron Pénzt akar csinálni.
 3. Pézt akar csinálni, Bőcsőt akar venni.
Ezt a hires Dili-Doli Marcsát El akarja venni.
 4. Kocsmárosné hallja, Van-e paprikása?
Van paprikás egy bográccsal Vendégek számára.
 5. Kocsmárosné hallja, Száz ice bort hozzon!
Megkinálom a vármegyét, Hogy ne legyek rabja.
 6. Huncut a vármegye, Nem iszik belőle.
Ez a hires Bogár Imre Most van a kezébe.
 7. Nyisd ki babám, nyisd ki Ablakod firhangját!
Most kisérik Bogár Imrét Sötét pej paripán.
 8. Arany a zablája, Ezüst a kantárja.
gyémántkűvel van kirakva a nyregkápája.
 9. Harangoznak délre, Fél tizenkettőre.
Hóhér mongya:  Bogár Imre Álljon föl a székre!
 10. Fölállott a székre, Föltekint az égre:
Jaj Istenem, sok rablásim Most jutnak eszembe!
 11. Anyám, anyám voltál, Mért nem tanitottál!
Élő fának ága voltam, Mért nem hajlitottál?
 12. Kiapadt a Tisza, Csak a sara maradt.
Meghalt szegény Bogár Imre, Csak a hire maradt.
 
DE KITUDNÁM
De kitudnám panaszkodni magamat
ha valaki meghallgatná szavamat
minden  búmat, bánatimat kisírnám
hej, de minek mikor senki  se sajnál.

Búra, búra, búbánatra  születtem
nem igazi apa nevelt föl engem
mosthoha volt énhozzám a világ is
száraz földben elhervad a virág is.

LÁTOD ÉDESANYÁM
(zenéje itt)
Látod édesanyám, látod édesanyám, mért szültél a világra
inkább dobtál vóna, inkább dobtál vóna a zavaros Tiszába
Tisza vize elvitt vóna a jeges Dunába, Dunába
hogy ne lettem vóna, bár ne lettem vóna senki megunt babája.

Nincs már páros csillag, nincs már páros csillag, mind lefutott a fődre
nincs már hű szeretőm, nincs már hű szeretőm, mert elhagyott örökre
Ha elhagyott, nem búsulok, elment örökre, örökre
még a síromban is, még a főd alat is csak ű jár az eszembe.

Lassan forog babám, lassan forog babám a kiskocsi kereke
azon viszenek engem, azon visznek engem a városbíró elébe
Ahány százszor megfordul a kocsi kereke, kereke
annyi százszor babám, annyi százszor babám jussak én az eszedbe.

ESIK ESŐ
Esik eső szép csendesen csepereg
Rúzsa Sándor a kortsmába kesereg
kotsmárosné, bort ide a zasztóra
legszöbb lyányát álíjja ki strázsára

Édösanyám strázsakislyány nem löszsök
mer amott gyünnek a fegyverös vitézök
De Rúzsa Sándor nem vette ezt tréfára
fölkapott a sárgaszőrű lovára

Lova, lova, lova viszi meszire
igenyöst a kerek erdő szélibe
lova lába megbotlott egy gödörbe
így fogták el Rúzsa Sándort örökre

Rúzsa Sándort főttették egy szekérre
elvitték a városbíró elejbe
városbíró üzeni a kapitány
Rúzsa Sándor megszökött egy paripán

Arra kérem városbíró uramat
hogy a gondját viselje a lovamnak
ejnye ejnye azt a betyár mindenét
lovát félti s nem a saját életét.

BEMENTEM A PATIKÁBA
Bementem a patikába szombat este, kiöltözve csinosra.
Megkértem a patikárust, fesse ki a két ortzámat pirosra,
Olyan huncfut kentzefitzét keverjen,
Aki rámnéz lélegezni se merjen,
Minden legényt egyenest a harmadnapos forró hideg kileljen.

Bementem a patikába, azon módon, másnap este vasárnap.
Megmondtam a patikusnak, tartsa meg a kentzefitzét magának.
Valami nagy hiba van a receptbe,
Aligha nem visszafelé keverte /mert/
Engem lel a forró hideg, ha a legény belenéz a szemembe.