Táncszínházzal bővített a Sárköz Néptánc Együttes
Teol.hu 2017. május 2.
Mozgalmas évet tudhat maga mögött a bátai Sárköz Néptánc Együttes, és a jelek szerint 2017 sem telik másképp.
Az elmúlt időszak történéseit összefoglalva, Liesz­kovszky Tamás, a Sárköz Néptánc Együttes művészeti asszisztense elmondta, hogy a 2016-os év az első komoly szereplését a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által szervezett „Hozd a saját táncod!” elnevezésű esemény jelentette. Itt az együttes két párosa lépett fel, akik bátai lassú, illetve friss csárdást és verbunkot jártak. Báta testvértelepülésén, a horvátországi Kiskőszegen a Nemzetközi Halpaprikás Főzőverseny kísérő műsorában, valamint a Szeremlei Pünkösdi Ladikázáson szintén felléptek a Sárköz Néptánc Együttes táncosai. – Báta és Szeremle pont szemben helyezkednek el egymással a Duna két oldalán. Régóta ápol jó kapcsolatot a két település, viseletük, táncaik pedig nagyon hasonlóak – tette hozzá Lieszkovszky Tamás.
Külföldi szereplést is hozott az elmúlt év: Szlovákiában, a Pozsony melletti Fél település falunapján mutatkoztak be a bátai táncosok – nagy sikerrel, hiszen arrafelé a sárközi táncok kevésbé ismertek. Később a dél-magyarországi tánccsoportokat összefogó Déli Kapu Folklórszövetség rangos fesztiválján láthatta őket a közönség. – Itt az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a gála nyitó- és zárótáncát is mi adtuk elő, és végül háromszor tapsoltak vissza bennünket – árulta el a művészeti asszisztens.

Tolna megyei színpadokon többek között a Bátaszéki Borünnepen és a nagymányoki búcsún léptek fel, emellett pedig visszatérő szereplői a Pécsváradi Leányvásárnak. Itt nemcsak táncukkal kápráztatták el az érdeklődőket, hiszen az együttes egyik tagja, Pirisa Réka lett a Leányvásár szépe. Ám nem ez az egyetlen ilyen sikere az egyesületnek, Kovács Adelin ugyanis a Szekszárdi Borvidék Szépe lett.

Az elmúlt évben két régi koreográfiáját, a rimóci és a dél-alföldi táncokat újította meg az együttes, illetve hamarosan befejezik a madocsai táncanyagból álló új koreográfiájukat, amelyhez már a viseletek készülnek. Ezzel kapcsolatban Lieszkovszky Tamás elmondta, hogy nemcsak a sárközi, hanem több más dialektus tánca megtalálható a repertoárjukban, így például erdélyi, somogyi, rábaközi és mezőföldi táncok is.
Ugyanakkor Pék László művészeti vezető a teljes bátai lépésanyagot felgyűjtötte és visszatanította, ezért azt mára „anyanyelvi” szinten ismernek az együttes táncosai. Emellett egy táncszínházi kitérővel bővült is a profiljuk. Hetvenkedők címmel készült egy két párra írt táncszínházi komédia, amely azt bizonyítja, történjék bármi, a hölgy választ. A darabot a bátaszéki Géza gálán mutatták be első ízben a Márványos tamburazenekar kíséretében. Állandó zenekaruk pedig a Csurgó. Pék László azonban nemcsak a bátai együttesnek alkot koreográfiákat. Kiskőszegi barátaiknak Duna-menti táncokból állít össze táncanyagot, míg a pécsi Misina Táncegyüttes – amellyel szintén jó kapcsolatot ápolnak – a reformáció ötszázadik évfordulójára készít műsort, benne egy Pék László által koreografált sárközi férfitánccal.

A művészeti asszisztens kiemelte: a tánc szeretete tartja össze a Sárköz Néptánc Együttest, amely egyben kitűnő baráti társaság is, így ez is motiválja őket, nemcsak a szakmai fejlődés igénye. Az együttes három tagja pedig táncoktatói képzésre jár, ők tanítják a bátai gyerekekből álló Csicsergők Gyermektánc Együttest.

DÉL-DUNÁNTÚLI GÁLAEST A TÁNC VILÁGNAPJÁN
in: Eozin Magazin
„Régi jó tánc” címmel rendez gálaestet a Déli Kapu Folklórszövetség a Pécsi Nemzeti Színházban május 2-án. Az esemény igazi kuriózum lesz: a dél-dunántúli régió csaknem háromszáz néptáncosa ünnepli közösen a Tánc Világnapját.
A gálaest apropóját a Tánc Világnapja (április 29.) jelenti. A régió néptáncegyütteseit tömörítő Déli Kapu Folklórszövetség tizenegy csoport műsorával nyújt betekintést a Dél-Dunántúl jelentősebb műhelyeinek tevékenységébe.
Nem túlzás azt állítani, hogy igazi néptáncos sokadalomnak lehetünk majd szemtanúi, ehhez hasonló összeállítást harminc esztendeje láthatott utoljára a pécsi közönség. Színpadra lépnek Pécs és Baranya legjelesebb néptáncműhelyei: a 2010-ben ötvenötödik jubileumát ünneplő, s a Pécs2010 EKF-programot nagykövetként népszerűsítő Mecsek, a tavaly decemberben új táncszínházi és autentikus programmal előrukkoló Misina, valamint a hatszoros „Kiváló Együttes” címmel büszkélkedő Tanac. Előbbi két műhely részéről az ifjúsági korosztály is bemutatkozik. Baranyát emellett a komlói Pöndöly, a siklósi Pelikán, s a hagyományőrző műfajban országos hírnévnek örvendő hosszúhetényi együttes képviseli.
A gálaest különlegessége a regionalitás, a dél-dunántúli kitekintés: Kaposvárról a hatvan esztendős Somogy Táncegyüttes, Szekszárdról pedig a gyermek néptáncmozgalomban sok évtizede magas színvonaláról ismert Bartina érkezik a rendezvényre. Tolna néptáncéletéről rajtuk kívül még a tavaly kiváló eredménnyel minősült Bátai „Sárköz” Néptáncegyüttes ad számot.

SIKERE VOLT A BÁTAI TÁNCOSOKNAK AJKÁN
in: Tolna Népújság, 2010. 11. 11.
Először vett részt a Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes a Bakony Néptáncfesztiválon Ajkán. A bátaiak egyik táncosuk, Pék László koreográfiáját, A bátai Ré' csárdában című összeállítást mutatták be. A tánccal nemrégiben kiváló minősítést érdemelt ki az együttes, így nem csoda, hogy a zsűri most is dicsérő szavakkal illette az előadást. (he)

KIVÁLÓ MINŐSÍTÉST KAPTAK A BÁTAI TÁNCOSOK
in: Tolnai Népújság, 2010. 10. 20.
Báta-Pécsvárad Kiváló minősítést érdemelt a Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes a hétvégén. A Muharay Elemér Népművészeti Szövetség a hagyományos Pécsváradi Leányvásár idejére hirdette meg a minősítőt, amelyre az "A bátai Ré' csárdában" című összeállítással készült a csoport. A koreográfiát az egyik táncosuk, Pék László készítette, az együttest a Csurgó zenekar kísérte. (he)

MAGYAR  MÁGIA
(részlet)
in: Litera.hu, 2009. november 8.
...A lágy szieszta után,  úgy négy felé, hármasban, Dórival és Marcival elindultunk a városba, merthogy a még mindig húsz éves Magyar Köztársaság tiszteletére Унгарска Mагия címen egy valóban varázslatos néptáncestet szervezett a követség és a kulturális intézet közösen...
...Az est ellenben igazán szép és felemelő volt, a Bátaszékről (sic!) érkezett táncosok, a zenészeknek is köszönhetően, energikus, vidám, de nagyon koncentrált, átgondolt, színes és pergő műsort adtak, láthatóan értették, miért hívták őket. A nyolc pár között volt egy egészen gyönyörű: egy szőke, pillangókönnyű lány és egy hajlékony, ártatlanka srác, akik ketten végig egymás szemében játszva, végig mosolyogva billegtek. Nagy öröm volt látni őket. Egyébként lehettünk vagy háromszázan, szóval igazán méltó és érdemes alkalom volt...
Bedecs László

„MAGYAR VARÁZSLAT”
A Bátai „Sárköz” Néptánc Együttes Szófiában
in: Önkormányzati Hírlevél, kiadja: Báta Községi Önkormányzat, III. évfolyam, 4. szám
    „Magyar varázslat” - ez volt a címe annak az előadásnak, amit 2009. november 08-án láthatott a közönség a szófiai Katonai Színházban. A néptánc estet a Szófiai Magyar Kulturális Intézet szervezte a Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulója alkalmából. Az intézet igazgatója, Móger Ildikó az interneten keresett fellépőket, és honlapjuk nyomán így talált rá a Bátai „Sárköz” Néptánc Együttesre.
    Az igazgató asszony választása nem volt hiábavaló, hiszen a táncosok nagy sikerrel, teltház előtt adták elő közel kétórás produkciójukat. De erről egy kicsit bővebben.
Közel 12 órás fárasztó utazás után érkeztünk meg a Katonai Színházhoz, amely a bolgár főváros szívében található. Rendkívül szívélyes fogadtatásban volt részünk. Miroslav Pasov úr, a színház igazgatója személyesen üdvözölt bennünket, és körbekalauzolt bennünket az intézményben. Az öltözők elfoglalását, és rövid akklimatizálódást követően közel két órás próbát tartottunk. Sokat mondó volt, hogy az igazgató úr, aki végignézte a próbát, már ekkor kifejezte elismerését az együttes szakmai munkáját illetően.
    Ezt követően rövid, néhány órás szabadidőnket kihasználva megismerkedtünk a bolgár főváros központjában található színház közvetlen környezetével. Sokan megtekintették a gyönyörű Alexander Nyevszkij székesegyházat. Néhányan a művészkávézót kerestük fel. Itt is nagyon barátságos hangulatban fogadtak bennünket, cseppet sem okoztak gondot a nyelvi és kulturális különbségek. Néhányan Pasov igazgató úrral hosszan elbeszélgettünk, bátran mondhatjuk, hogy igazi baráti viszony alakult ki köztünk. Rendkívül kedves epizód volt, hogy már a műsor előtt megkeresett bennünket a bulgáriában élő magyar közösség néhány képviselője, köztük a bátai származású, a szófiai egyetemen tanító Takács Győző professzor úr.
    Azonban az idő hamar elröpült, hamarosan készülődni kellett az előadásra. A kezdés időpontjával együtt nőtt bennünk az izgalom, miközben fokozatosan megtelt a Katonai Színház nézőtere. Aztán lassan elsötétedett a nézőtér, a színpadon kigyúltak a fények. Még néhány bátorító szó a függöny mögött, és elsőként a lányok kiléptek a színpadra. Kezdetét vette a varázslat…
    Hiszen az elkövetkező két órát nem is lehet másként jellemezni. A zene, a tánc, a ruhák és a dalok kavalkádját mámorító álomutazásnak élte meg táncos, zenész, és néző egyaránt. Hiszen a műsor során Szatmár, Somogyország, Dél - Alföld, Sárköz, Palócföld, és a Rábaköz zenéinek, táncainak és viseleteinek bemutatásával valóban beutaztuk Magyarországot. A hangulatra mi sem jellemzőbb, mint hogy a közönség - a bulgáriai magyar nagykövet asszonnyal az élen - gyakran állva tapsolt egy-egy műsorszám végén, sőt gyakran közben is. Természetesen minden tájegység táncait autentikus viseletben mutattuk be. Az átöltözéshez szükséges idő alatt kísérőnk, a Csurgó zenekar nagyszerű népzenei válogatásokkal bűvölte el a közönséget, akik vastapssal honorálták produkciójukat. Pasov igazgató úr az ügyelő helyén ülve izgulta végig az előadást, és talán ő észre sem vette, hogy a lába a két órás műsor alatt végig járt a zene ütemére.
    A műsor végén sokszoros ráadást követően búcsúztunk hálás közönségünktől. Fáradtan de lelkesen indultunk az öltözők felé, ahol már várt bennünket Láng Judit nagykövet asszony, munkatársai körében. A nagykövet asszony elismerését fejezte ki együttesünk tagjainak, és méltatta produkciónk színvonalát. De semmilyen dicséret nem ért fel azokkal a személyes és bensőséges szavakkal, amikor bevallotta, hogy az előadás egyes részeit bizony ő is könnyes szemmel nézte végig. Talán ez is rávilágít arra, hogy a Bátai „Sárköz” Néptánc Együttes olyan hangulatot teremtett egy, a nyelvünket nem is ismerő ország nagy színházában, hogy a közönség megérezte azt, hogy milyen a magyar lélekben lakó virtus, tűz és erő.
    Rendkívül fontos kihangsúlyozni azt is, hogy a fővárosból, vagy valamelyik nagyvárosból érkezett, anyagi és egyéb lehetőségekkel alaposan kistafírozott együttesekkel szemben táncosaink mekkora egyéni áldozatvállalása és konok alkotómunkája kellett ahhoz, hogy az - egy kis faluból érkező - Bátai „Sárköz” Néptánc Együttes ilyen színvonalú, önálló néptánc est előadására legyen képes!
    Fáradtan, de boldogan szedelőzködtünk és búcsúztunk bulgáriai barátainktól. Azonban a színház aulájában a Csurgó zenekarral karöltve még néptáncosokhoz illő fergeteges mulatást csaptunk egészen addig, amíg a buszunk megérkezett. Elindultunk haza, olyan élményekkel a szívünkben, amit féltve dédelget mindenki, aki átélte a Magyar Varázslatot – Szófiában.

SZÓFIÁBAN VARÁZSOLTAK
in: Tolnai Népújság, 2009.11. 19.
"Magyar varázslat Szófiában", így hirdették a bolgár fővárosban a Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes fellépését. Nem ok nélkül, hiszen a táncosok teltház előtt adták elő közel kétórás produkciójukat Szófia második legnagyobb színházában, a Katonai Színházban. Az ottani Magyar Kulturális Intézet vezetője, Móger Ildikó az interneten bukkant az egyesületre, s úgy döntött őket hívja meg a Magyar Köztársaság kikiáltásnak huszadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. Nagyné Karádi Mariann, az egyesület vezetője elmondta, sok helyen megfordultak már, de ilyen nagyszerű fogadtatásban ritkán van részük. Arra pedig, ahogy az előadás közben és után érezték magukat alig talált szavakat. Az ott élő magyar közösség tagjaiból és a bulgáriai magyar nagykövetből álló közönség állva tapsolt nemcsak a tánchoz, hanem a társaságot kísérő Csurgó zenekar produkciójához is. Előadásukkal Magyarország valamennyi tájegységére elkalauzolták a nézőket. S valószínűleg nem ez volt utolsó közös fellépésük. A zenekar tagjai további közös produkciókat javasoltak. Ez jövőre valósulhat meg. Addig is a bátai táncosok készülnek az újabb koreográfiájukkal, amelyet talán Szófiában is megmutatnak majd, ugyanis a nagykövet visszavárja őket. H. E.



„MAGYAR VARÁZSLAT” – A BÁTAI SÁRKÖZ NÉPTÁNC EGYÜTTES ELŐADÁSA
in: collegium-hungaricum.at
A Magyar Köztársaság 20. évfordulója alkalmából
Katonai Színház – G.Sz.Rakovszki u. 98.
2009. november 8. vasárnap 19:00  
Koncert

• Autentikus néptáncot táncoló együttes, zenekarral
• A belépés díjtalan

„A Tolna megyében fekvő Báta község a Sárköz tájegység legdélibb települése. Itt működik a Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes. Néptánc együttesünk története közel 80 éves, hiszen gyökerei az 1930-as évek Gyöngyösbokréta mozgalmában kereshetők. A Paulini Béla nevével fémjelzett mozgalom hatására 1932-ben Bátán is megalakult a Gyöngyösbokréta, fényes sikereket aratva nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Sok táncosunk déd- vagy nagyszülője táncolt a Gyöngyösbokrétában. Azóta folyamatos a néptáncmozgalom jelenléte Bátán. Ezeknek az elődöknek és hagyományoknak (Bátai Bokréta, Bátai Népi Együttes, "Sárköz" Hagyományőrző Egyesület) továbbéltetője a Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes.
A táncegyüttesben jelenleg is aktív műhelymunka folyik, a már meglévő koreográfiák csiszolása, finomítása; a táncosok egyéni tudásának gyarapítása; az új táncosok betanítása, új koreográfiák tanulása a mindennapjainkhoz tartozik. A táncosainkat igyekszünk ránevelni arra, hogy a megszerzett biztos tánctudásra, mint szilárd alapra építkezve alkossák meg egyéniségüket, a tánc nyelvén mutassák be önmagukat.
Hitvallásunk: folyamatosság – elkötelezettség – minőség, mely fogalmak triásza esetünkben az alábbiakat jelenti:
folyamatosság: a népi hagyományok továbbvitelében; a néptánc és a népi hagyományok folyamatos kutatásában és ápolásában.” (forrás: http://www.sarkoz.extra.hu/)
A Néptánc Együttes külföldi vendégszereplései 1991-2002 között: 1991-Bandirma, Törökország, 1992-Halsdorf, Németország, 1993-Atina, Olaszország, Oroszország, 1994-Agricento, Olaszország, Görögország, 1995-Mörlenbach, Németország, 1996-Lengyelország, 1997-Porto, Portugália, 1998-Mörlenbach, Németország, Odoorn, Hollandia, 1999-Franciaország, 2000-Agricento, Olaszország, 2002-Mörlenbach, Németország
Műsor: Szatmári táncok, Kanászos, Üveges, Dél-alföldi táncok, Sárpilisi táncok, Rimóci táncok, Rábaközi táncok, Kanásztánc, Lánytánc, Somogyi táncok
 
MAGYAR VARÁZSLAT
Hírextra.hu, 2009.11.06.
A hagyományos magyar néptáncokat bemutató bátai Sárköz együttes föllépésével rendeznek ünnepi előadást a Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulójához kapcsolódva vasárnap Szófiában, a Katonai Színházban. Móger Ildikó, a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója, a program szervezője az MTI-nek elmondta, hogy a bolgárok nagyon szeretik a népi táncokat, a Sárköz együttes pedig nagyszerű, autentikus táncokat mutat be.
Műsorukon sárpilisi, rimóci, rábaközi és somogyi táncok mellett az Üveges tánc is szerepel.
A Sárköz tájegység legdélebbi településén működő Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes 1932-ben alakult meg Bátán, gyökerei a Paulini Béla nevével fémjelzett Gyöngyösborkréta mozgalomig nyúlnak vissza - jegyezte meg az intézetigazgató.
Hitvallásuk a folyamatosság, az elkötelezettség, a minőség a népi hagyományok továbbvitelében, a néptánc és a népi hagyományok folyamatos kutatásában és ápolásában - olvasható az együttes honlapján.
A szófiai közönség az előadáson megismerkedhet a Sárköz-Báta-viselettel is, amely virágkorában az ország egyik legpompásabb, legparádésabb viselete volt. A női öltözék anyagát eredetileg Lyonból, díszeit Saint-Étienne-ből hozatták, a férfiak angliai tükörposztóból készült öltözéket viseltek, de a XX. század fordulójától mindinkább átvették a városi viseletet.

MAGYAR VARÁZSLAT SZÓFIÁBAN
Kultúra.hu, 2009. november 8.
A Szófiai Magyar Kulturális Intézet a Magyar Köztársaság 20. évfordulóját az autentikus néptáncot bemutat Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes fellépésével ünnepli meg november 8-án a szófiai Katonai Színházban.
A néptáncegyüttes repertoárján: szatmári, kanászos, üveges, dél-alföldi, sárpilisi, rimóci, rábaközi, kanásztánc, lánytánc és somogyi táncok szerepelnek.
A Sárköz tájegység legdélibb településén működő Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes története közel 80 éves, hiszen gyökerei az 1930-as évek Gyöngyösbokréta mozgalmában kereshetők. A Paulini Béla nevével fémjelzett mozgalom hatására 1932-ben Bátán is megalakult a Gyöngyösbokréta, fényes sikereket aratva nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Az együttes táncosainak már a déd- vagy nagyszülője is táncolt a Gyöngyösbokrétában. Ezeknek az elődöknek és hagyományoknak továbbéltetője a Bátai "Sárköz" Néptánc Együttes.

SZÓFIÁBA KÉSZÜL FELLÉPNI A SÁRKÖZ NÉPTÁNC EGYÜTTES
in: Tolnai Népújság, 2009, 10.19.
A pécsi Misina Néptáncegyüttes volt a bátaiak vendége a művelődési házban szombaton megrendezett táncos találkozón. Fellépett természetesen a helyi Sárköz Néptánc Együttes is. Ennek elnöke, Karádi Mariann elmondta: 1998 óta, minden esztendőben más-más csoportot hívnak meg. Járt már itt budapesti, nyíregyházi és több Tolna megyei együttes. A tánc révén barátságok alakulnak ki, és szakmai tapasztalataikat is átadják egymásnak. A harminctagú bátai tánccsoport olykor külföldi meghívásoknak is eleget tesz. Következő útjuk Bulgáriába vezet. November 7-én Szófiában lépnek fel. W. Y.

ELŐSZÖR DÍJAZTÁK A HŰSÉGET
in: Tolnai Népújság, 2008.05.26.
Rendhagyóra sikeredett az idei a Táncos Barátok Bátai Találkozója.
Egyfelől tizedszer találkoztak május 10-én ilyen formán a hagyományőrzők, ebből adódóan pedig a szervező bátai Sárköz Néptáncegyüttes több kitüntető címet is átadhatott. Nagyné Karádi Mariann elnök elmondta, három tiszteletbeli tagot választott a csoport: Lubiczki Jánost, aki húsz évig vezette az együttest, feleségét, Lubiczki Jánosnét, aki férjét mindenben támogatta, illetve Barisné Zsinkó Juliannát, aki a szervezet megalakulása óta annak könyvelését végezte. - Tavaly év végén újjászerveztük az egyesületet, és úgy határoztunk, azokat, akik tíz, tizenöt, húsz éve táncolnak arany-, ezüst- és bronzkoszorúval díjazzuk, most nyolcan voltak érdemesek a koszorús táncos címre - tájékoztatott az elnök. Mint minden évben, a bátaiak most is hívtak vendégeket, a mórágyi német nemzetiségi hagyományőrzők és a budapesti Tébláb Alapfokú Művészetoktatási Intézmény lépett fel a találkozón. Utóbbit nemcsak növendékek, de a szülőkből alakult csoport is képviselte. A jó hangulatú, baráti összejöveteleken egyébként korábban a táncművészeti főiskola középiskolásai, a Bihari-, a Bartók vagy éppen a Jászság Együttes is járt már.
Budavári Kata
 
A MENETTEL VONULT A FALU, 2007.07.16
Ez csúcs! Az érzékletes elismerés egy kanadai vendég ajkait hagyta el tegnap délután Bátán, a Sárközi Lakodalom leglátványosabb műsorszámának, a felvonulásnak a megtekintésekor. Volt is ok a dicséretre, hiszen nemcsak maga a menet jelentett élményt a maga színpompájával, hanem a helybeliek tettrekészsége is. Ez azt jelenti, hogy a község lakossága szinte egy emberként vett részt a rendezvényen. Ezt húzta alá Szabadi Mihály koreográfus is, aki így fogalmazott: - Le a kalappal a bátaiak előtt, megtapasztaltam, hogy mennyien kísérték figyelemmel az utcán a menetet.
Jóllehet egy igen fontos tényező azt feltételezte volna, hogy sokan a házak falai között maradnak. Ez az ok pedig a trópusi forróság volt. Ám ez sem riasztott vissza senkit. A menetet díszes hintón vezető Csele Viktória menyasszony és Sziebert Gábor vőlegény tetőtől talpig díszbe öltözötten is fegyelmezetten viselte a hőséget. - Minden képzeletemet felülmúlta a menet, örülök, hogy ennyien eljöttek - mondta a vőlegény. - Nagyon jól érzem magam, azért ki lehetett bírni ebben a ruhában - tette hozzá az ara. Ezután mentek is tovább, hiszen a színpadra állva is be kellet mutatkozniuk a tapsoló közönségnek.
A Tájháztól induló menet a művelődési ház parkjában pihent meg, de csak rövid időre, hiszen az itt felépített színpadon egymást követték a fellépők. A meghívott csoportok között akadt külföldi is: a mörlenbachi táncosok tizenhét éve tartják a kapcsolatot a bátaiakkal, rendszeres közöttük a csereprogram. Ezért mondta teljes joggal Markus Noe, a csapat tagja azt: akárha otthon lennének. - Sőt, otthon is érezzük magunkat, hiszen itt minden második ember megszólít bennünket - folytatta a németországi vendég. - A felvonulás a maga színes forgatagával nekünk, a benne haladóknak is élményt jelentett.
A Sárközi Lakodalom egyébként már negyvenegy esztendős múltra tekinthet vissza, a rendszerváltás óta a sárközi települések évente egymást váltva rendezik meg. Ezt már az ugyancsak a helyszínen tartózkodó Balázs-Kovács Sándortól tudtuk meg. A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum néprajzkutatója - maga is sárközi - azt is közölte: ez a rendezvény a maga táncaival, a hagyományok őrzésével és átadásával valóban a tiszta forrást adja.
Sziebert György polgármester nem titkolta: még számára is kellemes meglepetést jelentett az az összefogás, amire ugyan számított, de végül is felülmúlta reményeit is.
- Sokan megállítanak és mindenkitől ugyanazt hallom: ez tisztes rendezés volt! Ráadásul nem kétséges, hogy a rendezvényhez Báta is hozzáteszi sajátos színeit. Mert ugyan sárközi település vagyunk, de itt más szokások is dívnak, mint a többi faluban. Mindent összegezve, nyugodtak lehetünk, s ha estére a tekintetünk talán el is fárad, azért a mosoly az benne van.

HAGYOMÁNY,  2007.07.16
Csele Viktória menyasszony és Sziebert Gábor vőlegény tetőtől talpig népviseletbe öltözötten is fegyelmezetten viselte a hosszan tartó felvonulást. Ez pedig nem mindennapi teljesítményt jelentett a szombat délutáni rekkenő hőségben. A Sárközi Lakodalom jegyespárja némileg fáradtan, ámde boldogan viselte a fotózást a menet végeztével, amikor is a násznép - hat táncos csapat, pattogó zenére ropva - a Tájháztól a végállomásra, azaz a művelődési ház parkjába érkezett. - Minden képzeletemet felülmúlta a menet, örülök, hogy ennyien eljöttek - mondta a vőlegény. A több szoknyát és harisnyát is viselő ara mindehhez hozzátette: - Azért ki lehetett bírni ebben a ruhában.
A színpompás menetet egyébként egy pillanatig sem hagyták magukra a bátaiak. A helybeliek a járdán haladva kísérték a zenészeket és a táncosokat, köztük a testvértelepülés,  Mörlenbach csapatát. A jellegzetes, háromszög alakú kalapot és térdnadrágot viselő folklórcsoport egyik tagja, Markus Noe nem véletlenül állította: - Akárha otthon lennénk! Sőt, otthon is érezzük magunkat, hiszen itt minden második ember megszólít bennünket. A németországi vendégek már sokszor megfordultak Bátán, de a felvonulás számukra is feledhetetlen élményt jelentett.
Talán nem véletlenül, hiszen a 44 éves múltra visszatekintő Sárközi Lakodalom valóban a tiszta forrást adja mindazoknak, akik ennek a tájegységnek a hagyományait kutatják. Ezt nem más, mint a rendezvényt ugyancsak megtekintő Balázs-Kovács Sándor, a Sárköz kutatója erősítette meg. A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum néprajzosa arra is felhívta a figyelmet: a bátaiak ismét jelesre vizsgáztak vendégszeretetből. Ezt húzta alá Szabadi Mihály koreográfus is, aki  így fogalmazott: - Le a kalappal a bátaiak előtt!
Nem titkolta kellemes meglepetését Sziebert György polgármester sem.
- Az összefogás minden reményemet felülmúlta. Báta is sárközi falu, de itt a többi községhez képest más szokások is dívnak. Ezeket a saját színeket és ízeket sikerült hozzátennünk a Sárközi Lakodalomhoz.
Szeri Árpád

SZÍNES FORGATAG, GAZDAG PROGRAM A LAKODALOMBAN, 2007. 07. 07.
Báta Tizenkilencedik alkalommal rendezik meg a Sárközi Lakodalmat, amelynek az idén a hat sárközi település közül Báta a főszervezője Alsónyékkel és Pörböllyel karöltve. A július 12-én kezdődő, négynapos rendezvény látogatóit színes programok várják: lakodalmi ételek főzőversenye, Sárköz Kupa labdarúgó bajnokság, nemzetközi folklórest, viselettörténeti kiállítás, kézműves vásár, helyi művészek galériája, borkóstoló, utcabál. A látogatók Bátán részesei lehetnek egy igazi falusi lakodalomnak a kikérőtől a menyecsketáncig. Végigkóstolhatják a hagyományos lakodalmi vacsora fogásait és táncolhatnak a hajnalig tartó fergeteges mulatságban. Akik mindezt szerencsésen túlélték, azokat vasárnap kemencéében sült lepény és - kutyaharapást szőrivel - borkóstoló várja.
 A híres Sárközi Lakodalom minden alkalommal nagyszámú hazai és külföldi vendéget vonz. A gazdag hagyományú sárközi falvak büszkén mutatják be sajátos kultúrájukat és szokásaikat, az országban páratlan és méltán megcsodált, színpompás népviseletüket. A rendezvény, amellett, hogy sosem okoz csalódást a látogatóknak, fontos közösségi célokat szolgál. Tovább erősíti a sárközi községekben élő emberek közös népi kultúráján nyugvó összetartozását. Az itt élők mindent megtesznek azért,  hogy a tájegység gazdag néphagyományaiban rejlő értékeit folyamatosan ápolják, megőrizzék és megmutassák a felnövekvő nemzedékeknek. Aki egyszer megfordult a Sárközi Lakodalomban, és ivott egy jót az ifjú pár egészségére, biztos, hogy sohasem felejti el. V. M.

BEMUTATKOZOTT A LAKODALOM JEGYESPÁRJA,  2007. 06. 23.
Báta Bemutatta a Sárközi Lakodalom jegyespárját, Csele Viktória menyasszonyt és Sziebert Gábor vőlegényt Sziebert György bátai polgármester. A fiatalok a szokásoktól eltérően az életben is egy párt alkotnak egy éve. Igazi lakodalmat még nem terveznek, de a július 12-től 15-ig tartó rendezvény főszereplőinek önként és dalolva jelentkeztek. A pénteki sajtótájékoztatón Farkas Tibor, a bátai néptáncosok vezetője ismertette a részletes programot. A szervezésbe idén is mind a hat sárközi település bekapcsolódik, a munka oroszlánrésze azonban Bátának jutott. A július 14-i, szombati fő attrakció egyik érdekessége lehet a menyecsketánc, mely bátai hagyományoknak megfelelően zajlik majd. Ez azt jelenti, hogy az ifjú arát az Erre gyere, Rózsám, nincsen sár című dalra futtatja ki a keresztanyja és a vőfély.
Budavári K.

VILÁGUTAZÓ TÁNCCSOPORT,  2004.08.19
Franciaország, Olaszország, Báta
Nem elegendőek a sárközi táncok a bátai hagyományőrzőknek, ők ennél sokkal többet akarnak, hogy ne váljon unalmassá műsoruk. Igaz, vannak olyan helyek, ahol állandó vendégek, de igen sokszor számítanak "első bálozónak", ugyanis egyre több helyre hívják őket, külföldre is.
Kevés Tolna megyei tánccsoport mondhatja el magáról, hogy járt már Cannes-ban. A bátai táncosok jártak, még ha nem is fellépésre voltak hivatalosak. Szerepelni kicsit odébb, Sarrians-ban kellett, ráadásul kétszer. A csapat egy hétre ment, így volt idejük nézelődni is. Szívesen utazik a társaság, igen nagy barátságban vannak egy németországi csoporttal, de jártak már Török-, Olasz-, Orosz- és Lengyelországban is, és táncukat megcsodálhatták a portugálok, a görögök és a franciák. Emellett persze jut idejük a bátai szereplésekre is, a helyi fesztiválok és ünnepek állandó résztvevői. Táncaik között megtalálhatók a sárköziek csakúgy, mint a dél-alföldi, somogyi vagy a palóc táncok, mindig újítanak. A megyei fellépéseken ugyanis unalmas lenne, ha mindenki csak a sárközit járná, tudtuk meg Farkas Tibortól, aki két éve vezeti a csoportot. Ezt a jó szokást, tudniillik a táncok sokszínűsítését, még az előző vezető, Lubiczki János vezette be. A csoportban egyébként három korcsoportra oszlik a körülbelül hetven fős "legénység", a legkisebbekre, a békalencsékre, az utánpótlás és a felnőtt szekcióra. Sok segítséget kap a csoport az önkormányzattól, hiszen nemcsak a próbatermet kapják ingyen, de minden évben egymillió forintos támogatást is megszavaznak nekik a képviselők.

BÁTAI MÚZEUMI HÉTVÉGE, 2003. 09. 22.
Országos rendezvénysorozathoz kapcsolódott Báta.  A kulturális örökség napjai alkalmából úgynevezett múzeumi hétvégén fogadta a látogatókat a tájház és a Czencz emlékmúzeum.
A programot Sziebert György polgármester nyitotta meg. Szólt arról, a hogy a tavaly átadott tájház gazdagítását tervezik. Az udvaron jövőre mobil színpadot állítanak fel és pajta színház is szerepel az elképzelések között.  Mintegy kétszáz-kétszázhúszan tekintették meg a múzeumokat és a műsort. A tájházban a szürethez kapcsolódó fotókiállítás és decsi babakiállítás nyílt. A harmadik tárlat pedig az Épületdíszek Bátán címet viseli. Mindkét fotókiállítás anyagát a helybéliek adták össze. Volt kézműves vásár és a gyerekek népi gyermekjátékokat készíthettek. 
A tájháznál a műsorban felléptek a decsi hagyományőrző együttes kórusai, s a négy helybéli csoport. A legkisebbek alkotják a Békalencse együttest, korban utána következnek az utánpótlás  tagjai. A felnőtt hagyományőrző együttes mellett színpadra lépett a helybéli romák Vadvirág együttese.  A Szent Vér templomban a Szekszárdi Pedagógus Kórus adott hangversenyt. A látogatókat az önkormányzat jóvoltából pogácsával kínálták, a borkóstolóhoz az italt a bátaiak adták össze.
A két napos program szervezésében részt vett a község önkormányzata, a Bátáért Egyesület, a művelődési ház és a Bátai Tájházért és a Népi Kultúráért Közalapítvány.

A SÁRKÖZ HAGYOMÁNYŐRZŐI, 2003. 05. 14.
A Békalencse és a felnőtt táncosok
Báta büszke a népitáncosaira, akik a Sárköz Hagyományőrző Egyesület tagjai. Nagy hagyománya van ebben a faluban a táncnak, melynek szeretetét a szülők adják át gyermekeiknek.
A  Sárköz Hagyományőrző Egyesület öt éve alakult, de nem minden előzmény nélkül, hiszen elődjét, a Gyöngyös Bokrétát több mint hetven évvel ezelőtt alakította egy református rektor. Az egyesületnek Farkas Tibor az elnöke.
- Három korcsoport szerint gyakoroljuk a táncokat, a legkisebbek (óvodás kortól az alsó tagozatosokig) a Békalencsében, a nagyobb diákok az utánpótlásban táncolnak, a felnőtt csoportban  pedig a legidősebb táncosunk mindössze 37 éves. Saját zenekarunk is van, a Rekettyés, melynek Mihalovics Zsolt a vezetője. Hetente egyszer  próbálunk a művelődési házban, a fellépések száma változó, nyári időszakban több és gyakran kapunk meghívást külföldi fesztiválokra is. Tavaly Sziciliában voltunk, ahol fesztiválgyőztesek lettünk. Természetesen külföldi fellépésnél nem csak sárközi táncokból állítjuk össze a programunkat, ismerjük a mezőkölpényi, a palóc, a szatmári táncokat is.
A fellépő ruhák sok pénzbe kerülnek, szerencsére az egyesület támogatói: a bátai önkormányzat, a Bátaszék és Vidéke Áfész, a Báttej Kft, a Bát-Gabona Kft, a helyi vállalkozók, szülők sokat segítenek ebben is.
Farkas Tibor, az egyesület vezetője 35 éves, a pörbölyi és a bátaszéki táncosok művészeti vezetője is, és ő maga is táncol. Nem is akárhogyan, hiszen Fülöp Ferenc-díjas. Felesége is táncos volt, ma már két kisgyermek (a 6 éves Tamás és a 10 éves Fanni) édesanyja. Farkas Tibor civilben hivatásos tűzoltó Szekszárdon.

HÁROM NAPIG TART A MULATSÁG, 2002. 05. 02.
Három napig tart az ünnep Bátán, a helyiek kihasználják a "hosszú hétvégét" és csütörtök reggeltől szombat estig szórakoztató programokkal csalogatják a vendégeket Bátára. Május első napján sportversenyekre, játékos vetélkedőkre, főzőversenyre lehetett benevezni, este diszkó és táncverseny volt, gyermek és felnőtt kategóriában. Május 2-án, pénteken este kezdődik a tánccsoportok találkozója a helyi művelődési házban, ahol fellép a budapesti Bihari, valamint a Bartók néptánccsoport, a szekszárdi Bartina tánccsoport, a Bátai Néptánc Egyesület és a bátaszéki Felvidéki Hagyományőrző Együttes. Május 3-án, szombaton pedig este 9 órakor kezdődik a jótékonysági bál a művelődési házban, ahol a Winkly zenekar húzza a talp alá valót.
Mauthner

A BIHARI EGYÜTTES BÁTÁN, 2001.03.26
Mindamellett, hogy Európa szinte valamennyi országát végigtáncolták már, a világ egzotikus tájaira, így Kínába, Kubába, Algériába, Thaiföldre és Indiába is eljutottak. Az ország egyik legnépszerűbb tánccsoportja, a Bihari János Néptáncegyüttes az elmúlt  hétvégén a bátai tánccsoport vendégszeretetét élvezte.
Báta
A fővárosiak eddig mindössze három alkalommal vendégszerepeltek Tolna megyében, s kétszer a Bátai Hagyományőrző Együttes meghívásának tettek eleget. A budapestiek szinte hazajárnak a kétezer lelket számláló faluba. Boross Sándor csoportja ezúttal a bátai együttes hagyományos évadnyitójára volt hivatalos. A harminc fővárosi pénteken a művelődési házban adott műsort, míg szombaton a helyiek szponzorbálján lépett fel. A Bihari Együttes hétvégi szereplése - melynek összehozásában nagy része volt a bátai és a fővárosi tánccsoportban egyaránt szereplő Vojtek Attilának - nagyszerűre sikeredett. A művelődési házban talán még soha nem voltak ilyen sokan, mint péntek este, s ezúttal olyanok is eljöttek az előadásra, akik talán még egyszer sem jártak ott. Egy idős nénike - lehetett úgy nyolcvan esztendős - meg is jegyezte: "Nagy szó, hogy ezek ide lejöttek, s hiába fáj a lábam, nem hagyhattam ki."
 Persze az, hogy ilyen sokan kilátogattak a helyszínre, nagymértékben köszönhető az országosan ugyancsak népszerű bátai tánccsoportnak is, amely ma már nemcsak itthon, de külföldön is öregbíti hazánk és Báta jó hírét. A péntek esti műsorban a bátaiak felnőtt csoportja sárközi, dél-alföldi, szatmári és rábaközi táncokat adott elő, míg a fővárosiak egy teljesen új műsorral kedveskedtek vendéglátóiknak.
 Persze nem feledkezhetünk el a helyi Békalencse Gyermektánccsoport fellépéséről sem, a kicsik "Lakodalmas", és "Játszó" című előadásának sikere is kellett az est hangulatának fokozásához.
 A Bihari együttes műsorát Gyimesi Zoltán és Sóskúti Edit bogyiszlói tánccal vezette fel, majd bő egy órán keresztül boncidai, nagyecsedi és kutasföldi táncokat láthatott a hozzáértő publikum. Az előadás különösen annak fényében hatott kiemelkedőnek, hogy a budapestiek egy olyan műsorral kedveskedtek meghívóiknak, melyet először a közelmúltban a Thalia Színházban adtak elő a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében rendezett "Arcképek" című gálaestjükön.
A csoport a szombati napot pihenéssel töltötte, s ismerkedett a környékkel, míg este a nagy sikerű szponzorbálon lépett fel. A fővárosiak tegnap délelőtt utaztak haza.
Rónai Gábor

MEGHÓDÍTOTTÁK SZICÍLIÁT, 2000.08.10
Öt nemzeti együttes közül ők lettek a legjobbak
Első helyezést ért el a Bátai Hagyományőrző Néptáncegyüttes azon a nyári táncfesztiválon, melyet az elmúlt héten Favarában és Szicília más nagyvárosaiban rendeztek.
Báta-Favara
 A rendezvényen a Lubiczki János vezette bátaiak mellett, akik harminchárom fővel utaztak a "napfény országába", görög, olasz, észt és portugál tánccsoportok vettek részt. Az együttesek a hét minden napján Szicília más-más nagyvárosában léptek pódiumra, s minden helyszínen huszonöt perces táncbemutatót tartottak. A bátaiak a sárközi táncok mellett az ország más tájegységeinek táncaival, a szatmári, a rábaközi, a dél-alföldi és a szeremlei táncokkal is meglepték a közönséget és a versenyt árgus szemekkel figyelő nemzetközi zsűrit. A bírák valamennyi helyszínen megtekintették és értékelték a csoportok előadásait, s a szombati záró fellépés után hirdettek eredményt. A táncversenyt nagy fölénnyel a Bátai Hagyományőrző Néptáncegyüttes nyerte, a második helyen a görögök, a harmadikon az olaszok zártak. A szervezők megválasztották a fesztivál legszimpatikusabb, és legszebb táncosát is. Az előbbi kategóriában egy olasz fiú, míg utóbbiban egy görög hölgy vitte el a pálmát.
(ron)  

A GYÖNGYÖSBOKRÉTA MOZGALOMRÓL in: Bátai Hírlap, 2006.11.
    A mozgalomról azért érdemes ismét megemlékeznünk, mert a sárközi népművészet megújulása és e mozgalom egy időben zajlott, és általában a településeken mindkettőt ugyanazok szervezték és művelték. A Gyöngyösbokréta bemutatók a nemzeti ünneppé emelt Szent István heti ünnepség fényét idegenvonzó eseménnyé kívánták növelni.
    Az első Gyöngyösbokrétában tíz település népi csoportja vett részt, s mindössze két napig csillogott a fővárosban. E mozgalom mintegy számba vette és bemutatta az akkor élő népviseleteket. 1931. augusztus 19-20.-i első Szent István-napi fellépése alkalmával az őcsényi csoport kirobbanó sikerrel sárközi lakodalmast mutatott be. Így ír erről a Tolnamegyei Újság riportere: “A fővárosi lapok már megírták, hogy f. hó 18-én és 20-án a Szent István ünnepségek alkalmával mutatta be a Városi Színház Paulini Béla rendezésében a “Gyöngyös bokrétát”.
    E magyar földműves játékszínben Paulini Bélának valóban sikerült remek bokrétába szedni ennek a hazának sok-sok igaz népies nemzeti értékét. A magyar zene, magyar virtus és sírva vígadás őszinte közvetlen megnyilvánulása, mely a különféle népies viseletek szívünk szerinti remek tarkaságában elénk tárult, ritka élvezetben részesítette a főváros kényes ízlésű, kritikus közönségét. Őszinte elragadtatást, rokonszenvet és megbecsülést váltott ki a közönségből a föld egyszerű gyermekeinek színes kedélyvilága, jó ízlése, stílusa és a művészet iránti érzéke.
    A mindkét napon zsúfolásig meg telt színház közönségét különösen az öcsényi csoport ragadta magával. Gyönyörűen énekelt, finom színezésű eredeti magyar népdalai, hibátlanul tökéletes és ösztönös művészettel elő adott párját ritkító szépségű táncai olyan nagy hatást keltettek, hogy ezért csak a legnagyobb elismerés illeti a csoport buzgó tanítómesterét, Szilágyi Béla református lelkészt, aki biztos kézzel vezette népének előadását. De nagy elismerés illeti a szereplőket is: Szilágyi Ilonát, Szilágyi Erzsébetet, Görcsös Évát, Mónus Évát, Ábró Sárát, Mózes Évát, Taba Sárát, Csapó Erzsébetet, Magyar Sárát, Nádi Évát, Rácz Erzsébetet, Mátyás Évát és Deák Sárát, akik többi társaikkal együtt viharos tapsokat arattak úgy a menyasszonyt kísérő körtáncban, mint a szakácsasszonyok táncában.
    Ezek közül különösképpen magára vonta a figyelmet Szilágyi Erzsébet, akinek kendőzetlen természetes szépsége, festőien szép és értékes öltözéke mindenkit lenyűgözött. A világhírű Gábor Móric festőművész elhatározta, hogy az őszi párizsi tárlatra megfesti Szilágyi Erzsébet életnagyságú képét. Miss Elisabeth Sadler, az angol és amerikai lapok tudósítójaként jelen volt újságírónő, a legnagyobb elragadtatással beszélt az öcsényi csoport előadásáról, Szilágyi Erzsébetről vázlatokat készített, róla, mint a magyar női szépség szinte elképzelhetetlenül bájos képviselőjéről emlékezett meg úgy szóval, mint Amerikába és  Angliába küldött tudósításaiban.
    Úgy éreztük, hogy talán túl sokat is nyújtott egyszerre a “Gyöngyös bokréta” mert a közönség szinte azt sem tudta, vajjon a káprázatosan szép népies viseletekben gyönyörködjék-e, vagy a rafináltság nélküli ösztönös, művészies játékban, a táncok sajátos, jellegzetes szépségeiben, a magyar nóta zendülő ritmusában, avagy apró szentistváni magyarjaink határozott, bátor fellépésében, akik szép háromszólamú vegyeskarral és 11 éves karmesterükkel bámulatba ejtették a közönséget. Üdülést hozott Budapest számára a falu romlatlan, tiszta népének e remek bemutatkozása és szíves vendéglátással, sok reménnyel várja az elkövetkezendő évek Szent István napi ünnepségei alkalmával is szereplésüket.”
    Szinte az egész Gyöngyösbokréta mozgalom irányítása egy kézbe összpontosult, Paulini Béláéba (1881-1945). Az elnevezés is tőle származott, egy ízben – az egyik népi csoport fellépését nézve - elragadtatva kiáltott fel: “olyan ez, mint valami gyönyörű gyöngyösbokréta!” Paulini eredetileg újságíró volt, s különböző irodalmi és műkedvelő színpadi munkák után, 50 éves korában állt kitűnő szervező készségével és ügyszeretetével a népművészeti mozgalom élére. Neve összeforrt a Gyöngyös-bokrétáéval. Kora társadalmi és politikai nézeteivel való kompromisszumok útján megnyerte a kormányzat teljes támogatását. Paulini a bokréták vezetőit személyesen ismerte. Jobbára falusi tanítókat, jegyzőket, protestáns lelkészeket nyert meg az ügynek. Felújító és tradíciót teremtő munkájukkal egyszerre járultak hozzá a lakodalmi és fonóbeli szokások, a karácsonyi és más dramatikus hagyományok megismertetéséhez és továbbéltetéséhez nem szólva a viseletek, dalok és táncok hagyományozásáról és népszerűsítéséről.
    Az 1931-es bemutató után a népszínművek érdektelenné váltak, szívesebben látták a Gyöngyösbokrétát. Paulini sokat adott arra, hogy ország-világ hitelesnek, sőt egyedül hitelesnek tekintse mindazt, amit a bokrétások bemutatnak. Hosszú éveken át külön felkért neves etnográfusokat is a helyi hagyományok vizsgálatára s az adott község bokrétás műsorának hitelesítésére. Az idők múlásával azonban az etnográfusok fenntartásai miatt ezek a hitelesítő akciók abbamaradtak. Így fordulhattak elő olyan esetek, mint a váraljai, ahol Dömötör Sándor juhász “hátravágós” tánca eredeti váraljai népi hagyományként épült be a műsorba, holott Dömötör Somogy megyéből költözött Váraljára. Furulyáit, valamint az azokon megszólaltatott dallamkincsét, táncmotívumait szülőföldjéről hozta magával. Mivel sem Jánosi György váraljai református lelkész, a helyi bokréta vezetője, sem a közvetlen környezetében élők nem rendelkeztek megfelelő mélységű folklorisztikai szakértelemmel, fordulhatott elő ez a sajnálatos tévedés.
    A született menedzser Paulini úgy is elég hamar átlátta, hogy a hagyománynak közel sem minden mozzanatát lehet mechanikus hűséggel a színpadra átvinni, s e felismerésnek megfelelően nem egyszer belenyúlt, “belerendezett” az egyes csoportok produkcióiba.
    Arról is tudunk, hogy a színpadra igazítás feladatát gyakran a helyi vezetők látták el, hol botcsinálta doktorként, hol pedig feltűnően jó érzékkel. A bemutatók népművészeti anyaga többségében értékes, hiteles hagyományanyagot képviselt, s ezek egy része a Gyöngyösbokréta nélkül feledésbe merült volna.
    A Fővárosi Idegenforgalmi Iroda a következő Szent István napot már jól felkészülten várta 1932-ben, a szerepléseknél elsősorban az a falu jöhetett számításban, amelyik élő és színes népviselettel rendelkezett. Egy évvel később több mint 30 csoport tartott bemutatót az ünnepi héten. Tolna megyéből a budapesti bemutatón a koppányszántói, az őcsényi és a váraljai bokréta vett részt. ”A koppányszántóiak a legrégibb, legősibb magyar pásztortáncokat, az öcsényiek menyasszonykísérő körtáncot és a szakácsasszonyok bolondos vidámságú tánclejtését, a váraljaiak pedig a régi játszóházbeli fonót mutatták be és ennek keretében az ősi magyar táncoknak a változatát citera és dalkíséret mellett.”
    A sikerek után a Sárköz felé is megindult az idegenforgalom, filléres vonatok érkeztek Szekszárdra. A több száz utas szórakoztatását alkalmanként újra meg újra megszervezték: megismertették Szekszárd nevezetességeit és e mellett a Korzón felállított sátrakban vásárolhattak a kézművesek készítményeikből, a Kaszinó pavilonjában pedig gyönyörködhettek a sárközi hímzések és az “érdekes és egyre divatosabbá lett sárközi szőttesek kiállításában.“ 1933-ban a szekszárdi mezőgazdasági-borászati kiállításhoz kapcsolódva egész sor kongresszust rendeztek. A nagyobb érdeklődésre való tekintettel “Sárközi bokréta” címmel néptáncbemutatót is tartottak, melynek főrendezője Paulini Béla volt. Ezen a szorosan vett sárközi falvak mellett bogyiszlói, koppányszántói, sióagárdi, váraljai csoportok is felléptek. “A szekszárdi kiállítás és a vele kapcsolatos ünnepségek programjának egyik kiemelkedő eseménye és idegenforgalmi szempontból is érdekes attrakciója volt a Sportpálya szabad színpadán előadott Sárközi Bokréta, amelynek keretében bemutatták a budapesti Szent István napi Gyöngyös Bokréta alkalmával szereplő megyebeliek ősi viseletüket, táncaikat és dalaikat. Az alsónyéki sárközi játszó, a bogyiszlói mártogatós tánc, a decsi leánykar éneke, a koppányszántói ugratós és kanásztánc, az öcsényi lakodalmi részlet, a sióagárdi gólyatánc, szegélytánc, a váraljai fonórészlet eredetiségében és érdekességében egyedül álló. A színpompás látványosság előtt az egyes községek papjaikkal vagy tanítóikkal oszlopban vonultak el a tribünök előtt (a bogyiszlóiak szekeres lakodalmi menetben). Paulini Béla bevezető előadását és a műsort 10 ezer főnyi tömeg nézte és hallgatta.”
    Paulini a Gyöngyösbokrétát ismertető angol nyelvű kötetében Váralja, Koppányszántó, Báta, Őcsény csoportjait mutatta be Tolna megyéből, és a sárközi hagyományokhoz húzó Érsekcsanád és Szeremle is szerepelt benne. A megrendezett kiállításhoz kapcsolódó pályázaton részt vettek a Pilisy Elemér által szervezett tanfolyamokon végzett sárközi menyecskék is, aranyéremmel tüntették ki: a Sárközi Népművészet Munkásait (Szekszárd kézimunkáért), Öcsényi Háziipar (szövés, hímzés), Sárközi Háziipari Szövetkezet Decs (hímzés, szövés), Bogár Andrásné Decs (hímzés), Császár Istvánné Decs (hímzés, tervezés), Bárdos Jánosné Öcsény (hímzés). Ezüstérmet kapott: Bokor Gyuláné Decs (kézimunka), Mózsi Jánosné Alsónyék (kézimunka), Szép Józsefné Decs (kézimunka), Wernerné Tóth Katica Öcsény (kézimunka), Könczöl Erzsébet Decs (kézimunka), Mátyás Erzsébet Decs (kézimunka) Bodor Józsefné Decs (szövés). A látogatók által szinte ostromlott Szekszárd és a Sárköz, úgy tűnik, vég nélkül állta a rohamot.
    Az 1934. évi augusztusi Szent István ünnepségeken Tolna megyéből már öt bokréta vett részt: a bátai, a koppányszántói, az őcsényi, a sióagárdi és a váraljai.1935-ben 50 község vett részt az országos bokrétán, köztük Báta, Koppányszántó, Őcsény, Sióagárd, Tolnaváralja. 1936-ban a váraljaiak, a koppányszántóiak, az őcsényiek, és a kocsolaiak it ott voltak a Városi Színházban a bemutatón. 1937-ben Sióagárd, Váralja, Koppányszántó és Kocsola csoportja szerepelt.
    A Gyöngyösbokréta Tolna megyei ünnepségeiről, bemutatóiról is rendszeresen beszámoltak a helyi lapok. A Tolnamegyei Újságban 1933-ban a szekszárdi, 1934-ben a bátai, 1935-ben a váraljai, 1936-ban a kocsolai és a koppányszántói, 1937-ben a “Sárközi Gyöngyösbokréták”, 1940-ben a váraljai bokréta fellépéséről olvashatunk. 1943-ban az augusztus 20-i Szent Jobb körmenet résztvevői voltak a sárközi bokrétások. A mozgalom utolsó, 1944-es éve a Sárközben már nem hagyott nyomot.
    A helyi bemutatók mellett a külföldi szereplések is méltán emelték a sárközi népművészet látványosságát. Például a koppányszántóiak Bécsben voltak egy nemzetközi versenyen, de jártak Londonban is V. György király jubileumi ünnepsége alkalmából. Az őcsényiek Cannesben arattak sikert.
    A közvélemény kezdettől fogva megosztott volt a Gyöngyösbokréta mozgalommal kapcsolatban. Némelyek szerint egyedül hiteles, mások szerint éppen hamis illúzió volt minden, amit a bokrétás színpad nyújtott. Sokan úgy üdvözölték Paulinit és a bokrétát, mint a népművészet, sőt a parasztság megmentőjét. Mások viszont konzerválással vádolták, vagy éppen arra mutattak rá, hogy félrevezető csillogást teremt, éppen az ország és a parasztság válságos helyzetében.
    A bemutatókat nagyméretű improvizáció, ugyanakkor erős beállítódás jellemezte, hiszen Paulini felismerte, hogy főleg szellemileg hatásos anyagra van szükség. A bokrétázás, mint kulturális mozgalom különös funkciót töltött be, résztvevőit, nézőit kiemelte a hétköznapok szürkeségéből, művészi élményt nyújtott nekik. A Gyöngyösbokréta mozgalom egyértelműen segítette a paraszti folklór pusztulásra ítélt értékeit, színpadon megőrizni, rögzíteni. Anyagát tekintve az 1950-60-as évek, sőt napjaink néptánc mozgalmának alapját adták. A mai hagyományőrző együttesek tudása a helyi bokréták anyagából táplálkozik.
Dr. Balázs Kovács Sándor

 A NÉPTÁNC, A NÉPDALOK FELFEDEZÉSE: A GYÖNGYÖSBOKRÉTA in: Bátai Hírlap, 2005. 06.
A Gyöngyösbokréta bemutatók megszületésének lehetősége már a huszadik század elejétől a levegőben volt. Az 1930-as évek elején a világválság mind nagyobb méreteket öltött, az ország valutaszerzési lehetősége csaknem teljesen az idegenforgalomra korlátozódtak. Ez is magyarázhatja, hogy a nemzeti ünneppé emelt Szent István heti ünnepség fényét is egy idegenvonzó eseménnyé kívánták növelni. Az első Gyöngyösbokrétában tíz település népi csoportja vett részt, s mindössze két napig csillogott a fővárosban. 1931. augusztus 19-20-i Szent István-napi fellépése alkalmával az öcsényi csoport kirobbanó sikerrel sárközi lakodalmast mutatott be.
    A Fővárosi Idegenforgalmi Iroda a következő Szent István napot jól felkészülten várta 1932-ben. Ezeknél a szerepléseknél az a falu jöhetett elsősorban számításba, amelyik élő és színes népviselettel rendelkezett. 1933-ban több mint 30 csoport tartott bemutatót az ünnepi héten. Tolna megyéből a budapesti bemutatón a koppányszántói, az öcsényi és először a váraljai bokréta vett részt. ”A koppányszántóiak a legrégibb, legősibb magyar pásztortáncokat, az öcsényiek menyasszonykísérő körtáncot és a szakácsasszonyok bolondos vidámságú tánclejtését, a váraljaiak pedig a régi játszóházbeli fonót mutatták be és ennek keretében az ősi magyar táncoknak a változatát citera és dalkíséret mellett.”
Néhány kiválasztott csoport a Szent István-napi körmenetben is részt vehetett, s a Margit-szigeti Nagyszínpadon is műsort adtak. A váraljaiak egyszer, 1934-ben voltak a körmenet és a Margit-szigeti bemutató résztvevői. A sikerek után a Sárköz felé is megindult az idegenforgalom, filléres vonatok érkeztek Szekszárdra. A több száz utas szórakoztatását alkalmanként újra meg újra megszervezték: megismertették Szekszárd nevezetességeit és e mellett a Korzón felállított sátrakban vásárolhattak a kézművesek készítményeikből, a Kaszinó pavilonjában pedig gyönyörködhettek a sárközi hímzések és az “érdekes és egyre divatosabbá lett sárközi szőttesek kiállításában.“
    1933-ban a szekszárdi mezőgazdasági-borászati kiállításhoz kapcsolódva egész sor kongresszust rendeztek. A nagyobb érdeklődésre való tekintettel “Sárközi bokréta” címmel néptáncbemutatót is tartottak, melynek főrendezője Paulini Béla volt. Ezen a szorosan vett sárközi falvak mellett bogyiszlói, koppányszántói, sióagárdi, váraljai, bogyiszlai., sióagárdi, csoportok is felléptek. “A szekszárdi kiállítás és a vele kapcsolatos ünnepségek programjának egyik kiemelkedő eseménye és idegenforgalmi szempontból is érdekes attrakciója volt a Sportpálya szabad színpadán előadott Sárközi Bokréta, amelynek keretében bemutatták a budapesti Szent István napi Gyöngyös Bokréta alkalmával szereplő megyebeliek ősi viseletüket, táncaikat és dalaikat. Az alsónyéki sárközi játszó, a bogyiszlói mártogatós tánc, a decsi leánykar éneke, a koppányszántói ugratós és kanásztánc, az öcsényi lakodalmi részlet, a sióagárdi gólyatánc, szegélytánc, a váraljai fonórészlet eredetiségében és érdekességében egyedül álló. A színpompás látványosság előtt az egyes községek papjaikkal vagy tanítóikkal oszlopban vonultak el a tribünök előtt (a bogyiszlóiak szekeres lakodalmi menetben). Paulini Béla bevezető előadását és a műsort 10 ezer főnyi tömeg nézte és hallgatta.”
    Az 1934. évi augusztusi Szent István ünnepségeken Tolna megyéből már 5 bokréta vett részt: a bátai, a koppányszántói, az öcsényi, a sióagárdi és a váraljai.
    Egy évvel később 50 község vett részt az országos bokrétán, köztük Báta, Koppányszántó Öcsény, Sióagárd, Tolnaváralja. A váraljaiak nagy sikert arattak, az együttes 18 tagú a vezető Jánosi György lelkész. 1936-ban a váraljaiak, a koppányszántóiak, az öcsényiek, a váraljaiak és a kocsolaiak vettek részt a Városi Színházban a bemutatón. 1937-ben Sióagárd, Váralja, Koppányszántó és Kocsola csoportja szerepelt.
    A Gyöngyösbokréta Tolna megyei ünnepségeiről, bemutatóiról is rendszeresen beszámoltak a helyi lapok. A Tolna megyei Újságban 1933-ban a szekszárdi, 1934-ben a bátai 1935-ben a váraljai, 1936-ban a kocsolai és a koppányszántói, 1937-ben a “Sárközi Gyöngyösbokréták”, 1940-ben a váraljai bokréta fellépéséről olvashatunk, 1943-ban pedig az augusztus 20-i Szent Jobb körmenet résztvevői voltak a sárközi bokrétások. A mozgalom utolsó, 1944-es éve a Sárközben már nem hagyott nyomot.

A bátai bokréta tervezett programja volt:
1. Alsónyék, Érsekcsanád, Szeremle és Báta dalárdái együtt éneklik a himnuszt.
2. A bátai bokréta bemutatja a bátai lakodalmi szokásokat, táncokat, amelyek közül kiemelkedik szépségével a szakácstánc. (Fejükön boros üveggel táncolnak a szakácsasszonyok, ezután jön a lépés, bőjti tánc, nótaszóra, zene nélkül.)
3. Kólikázás. Régi bátai szokás, hogy május hónapban minden vasárnap délután ellepik a Dunát a felvirágzott, díszes ladikok, bennük lányok, legények és nótaszóval, muzsikával köszöntik május hónapot.
4. A dalárdák hangversenye.
5. Színmű előadás.
6. A dalárdák szerenádja fáklyával kivilágított csónakokon. 7. Tánc reggelig.

    A Duna parton halászok, szabad tűzön, bográcsban főzik a halat. Egy nagy adag 80 fillérbe került. Az eső miatt azonban csak másfél órás késéssel kezdődött az ünnepség.
“Báta község nagy ünnepe. A bátai Ref. Dalárdakör pünkösd másodnapján nagyszabású ünnepélyt rendez, falujában, amelyet a magyar rádió is közvetíteni fog. Az egész napos ünnepélyen bemutatják a bátai bokrétát színes bátai népviseletben, ősi magyar táncokat és dalokat. A tarka műsoron mint egy tíz környékbeli dalárda is fog szerepelni. A “Bátai napot” rendező egyesület a vendégek állandó szórakoztatásáról és a legkényesebb ellátásáról igen messzemenően gondoskodott. Az ünnepségen résztvenni szándékozó vidékiek számára a vasútállomásokon kényelmes és olcsó autóbuszok fognak a rendelkezésre állani. Előre láthatólaga bátai nagy napra hatalmas tömegben fognak az érdeklődők Pécs, Baja, Dombóvár, Szekszárd irányából felvonulni, akik számára a nagyszabású falusi esemény egyúttal kellemes kirándulás is lesz.” “Pünkösd hétfőjén nagyszabású “Bokréta” ünnepély lesz Bátán. Nemzeti gazdaságunk egyik értékes gyöngye a Sárköz. Annyi kultúrát, a népművészetben oly nemes egyszerűséggel, a feketén-fehér tömör kifejező erejét a néplélek alkotó-teremtő készségét sehol sem találjuk ilyen művészi erővel és fantáziával párosultan, mint itt. A még ma is dívó népszokások, derült lélekre, tiszta értelműségre vallanak és az a tény, hogy még ma is élnek ezek a szokások a legerőteljesebb bizonyítékai annak, hogy ez a nép megtartotta derült lelkét és értelmiségét. A Duna és hegy között romantikus fekvésű Báta-Sárköz egyik legszebb községe nagy ünnepet rendez május 21-én.” “Népünnepély-népbokréta Bátán. A divatba jött népi sajátságok és értékek egy ujabb seregszemlének lehettünk pünkösd másodnapján tanui Báta történelmi nevezetességű dombja alatt. “Gyöngyös-bátai” bokrétát hirdetett a műsor, egyéb kedves falusi érték bemutatása mellett. És valóban láttunk, a városi “kultúra” zengő “lecsója” mellett, sok tarka, hamisítatlan népi szint, a régmultú, ősi báta-sárközi nép utolsó fénysugarait. A természet Gondviselője, a legnagyobb rendező egy ideküldött felhőfoszlányával leláncolta a port, az ősi falusi ellenségünket. A környék szekérsorokkal, a városok: Szekszárd, Bátaszék és Mohács gépkocsin, “falu” pedig gyalogszerrel igyekezett a bátai Duna-lapályon le a”Nagyszigetre”. A bátai Duna part: a “Cséko-csárda” környéke már du. 3 órakor a régi “sereglések” képét mutatta. Nagy szekértábor. Zöldgalyas sátrak. Az egyik hosszabb sátorban “játékszín”. Minden stilusos egyszerü benne. Semmi képmutatás. Foltozott városi sátorlapok, ágyterítős függöny. Harctéri fedezék módjára leásva “a színpad” előtt a talaj. Ott helyezkedik el padokon a tarka nézősereg. De következik az első “szám”: A bátai leányok-menyecskék, ősi viseletű pompás játszó tánca, az ”ősi lépő”, vagy ahogy a rendező bemondta “lépés”. Lett azonban abból később “csillegő”, sőt “ugró” is. De ki is emlékezik már elégi “szépségekre?”…Eredeti és szép volt ez a 3-4 ősi “paraszt” dallal együtt, amit hozzá énekeltek. A magyar gatyás bátai legények, férfiak csak nézték, mint régen. De szerephez jutottak, nem sokára, a “mátkatánc”-ban. Gyermek-szerepes, kedveskedő, magyar hangulatú dolog volt ez, mint az utána következett régi “mártogatós” tánc. Utána a mezőn lakodalmas felvonulás volt. A menyecskék-lányok közben eljár körtáncában, palackos táncban még mennyi volt magyar tűz és erő. A menyasszonykérés a kisnádból tákolt “bátai szobában” történt. Itt is őszi színek, tarkaság, veszendő népi különlegesség. Tarka butorok, tálak, szőttesek, hímzések. A bátai meginduló és az alsónyéki régen kipróbált daloskörök versenyeztek ezután. Báta elismerésre méltó törekvései mellett az alsónyékiek Zeke Lajos vezette kara aratott, kiváló tökéletességű, szépen előadott magyar nótáival nagy sikert. A falu ezer nehézségében és visszavonásában nagy elismerést érdemlő fáradtsággal dolgozott a rendezői gárda e sok kedves szépség bemutatásán. Molnár László ref. lelkésszel az élen, Incze tanítóval és Pető helybeli kereskedővel. A népi szereplők közül érdekes ősi sárközi típusú arcaikkal, áldozatkész részvételükkel kiváltak: a Keresztesek, Bárdosok, Halászok menyecskéi, leányai és férfiai. Este a dunai révnél felállított színpadon Pető Mihály rendezésében mutatta be a bátai ref. ifjúság Szigligeti “Cigány” c. színművét. Előadás után három zenekar is huzta a talpalávalót. A környékből sok vendég és a népi dolgok sok barátja volt jelen. Ott volt mint néző Paulini Béla, az országos hírű bokréta rendező, Balogh Rudolf fotóművész Budapestről. Szekszárdról: dr. lovag Riebel kir. törvényszéki biró, dr. Pilissy kir. ügyész, Szongott főszolgabíró, Eördögh gazdasági felügyelő, dr. Novák tanár és sokan mások. Különösen kivált a környék falvai közül az alsónyékiek nagy szekértábora. Az alsónyékiek magukkal hozták az eredeti, hamisítatlan Sárközt; a feltűnő szép menyecske-, és leánysereget. A mohácsiakat külön hajó hozta, a “II. Lajos”. A holdfényes, gyönyörű juliusi este sokáig együtt tartotta halpaprikás és cigányzeneszó a bátaiakat és vendégeiket.”
Dr. Balázs Kovács Sándor