DÉL-ALFÖLDI
Kelj
fel kondás, elaludtál,
Elment a nyáj s itt
maradtál.
Adsza szűröm, hoci
baltám,
Hadd menjek a
nyájam után.
Mikor a juhász bort
iszik,
Szőke szamár
szomorodik.
Ne szomorodj szőke
szamár,
Majd elmegyünk a
nyáj után.
A szegedi halastó,
halastó,
Beleestem
kocsistól-rudastól,
Jaj Istenem ki fog ki, ki
fog ki,
Sajnál-e még
engemet valaki.
A szegedi híd
alatt, híd
alatt,
Lányok sütik a
halat, a
halat,
Fehér
tányérra rakják,
rarakják,
A legénynek
úgy adják, úgy
adják.
Túl a Tiszán
átok házán
születtem
Anyám se volt,
mégis
felneveledtem,
Úgy nőttem fel,
mint erdőben
a gomba,
Betyár lettem
már húsz éves
koromba.
Hej
rozmaring, rozmaring
Leszakad rólam az ing
Van már nekem kedvesem
Ki megvarrja az ingem.
Hej kikirics, kikirics,
Nekem többet ne viríts
Virítok én magamnak,
Meg a kedves babámnak.
Hej dombérom,
dombérom
Ásatlan a kompérom.
Ássa ja feleségem.
Kibe van reménységem.
Hej piros bor, piros bor,
Maj csak rám kerül a
sor.
Töcsed babám tetejig.
Mind megiszom fenekig.
Hej vendégek,
vendégek,
Már el is mehetnétek.
Mer félig van a
hordó,
Nem éri be a lopó.
